Volt erről egy post még régebben, talán napisz×ron..

Kiírta a nyilvánvalót. Én azt tudom gyűlölni, amikor a gyerekkel kéreget, s abból is csak piát vesz, a kölyök meg nyalja a vaskorlátot, ha éhes...

Az ok, hogy őszinte.

Legtöbben a hajléktalanoknak azért adnak pénzt, hogy tudjon mit enni. Mivel alkoholra kell, ez már "luxus élvezeti termék". Tehát enni tud rendesen. Nem is kell neki segíteni.

anyukám mindig nagyon naiv és segítőkész volt... volt régen, hogy benn járt a városban és egy sötétebb bőrű nő kajára kéregetett tőle... csak annyi pénz volt nála, amennyi a buszra kellett, de előtte vásárolt be kajából... adott neki pár kiflit... mondta, hogy még látta, hogy a nő kidobta az első kukába... ez a figura legalább vállalja, hogy alkoholista és szeszre kell neki... habár ez semmit nem javít a helyzeten...

Ezt a nagyon nagy őszinteséget én se csípem nagyon.

Ennél jobban már csak az agresszív hajléktalanokat utálom, akik rádtapadnak és sosem akarnak leszállni rólad. Van egy csóka, aki mindig azt mondja, hogy elhagyta az iratait és egy kis pénz kellene neki. Persze mindig ittas.

komolyan, ki kellene az ilyenek mellé állni: "kórájhétre kérek", "5870-re kérek", "jaguárra kérek" táblákkal...

olyannal már találkoztam, aki rózsadombi családi házra gyűjtött a nyugati téren

Ha valaki olyan táblával állna, hogy "vegyen nekem tízórait", akkor talán vennék neki, mert az eredeti lenne. De az ilyen alkoholra tarhálósaknak akkor sem adok, ha őszinték. Eleve butaságnak tartom ezt az egész dolgot, hogy némi apróval életben tartja a társadalom ezt a réteget, mert ebből is el tudnak tengődni. Lehet, hogy antiszoc. vagyok, de szerintem amikor az ember odadob egy kis aprót nekik, akkor nem segít megoldani a problémát, hanem csak hozzájárul a helyzet bebetonozásához.

itt kecskeméten volt, hogy leültem a buszpályaudvaron és mivel még vagy 20percem volt a buszig, sodortam magamnak egy cigit... kapásból jött is egy hajléktalan tarhálni... jó kedvemben voltam és azon a kb 5ft-on nem múlt, amennyiből kijött 1 szál és csavartam neki is egyet... nagyon megköszönte, leült és elkezdett témázni... előkerült a 2l-es kannás is és magyarázta délután kb 2kor, hogy neki az epilepsziájára kell az alkohol, mert ha nem iszik, akkor elkezd remegni és rosszul lesz... bólogattam, hogy "persze", aztán léptem is ismerősökhöz, ahogy feltűntek... hihetetlen, mennyire hülyének nézik az embert...

amúgy pozitív példa: szintén kecskeméten leültem nyár közepén a dögmelegben a pályaudvar melletti parkban... nyári melóból jöttem haza épp és szó szerint 2ft-om maradt, mire hazaértem... de volt a táskámban pár párizsis zsömle, amit nem ettem meg... odajött egy román fickó és pénzt szeretett volna kérni... mutatta a személyijét, hogy tényleg úgy jött az országba dolgozni... csak tatabányáig kellene eljutnia és nincs pénze sem meg kajája sem... meg még aznap nem is evett... érződött is rajta, hogy semmi szeszt nem ivott... (a sz@r kannást meg a mindenféle olcsó töményeket méterekről meg lehet érezni) mondtam neki, hogy nekem sincs pénzem, de szendvicset tudok adni... ennek is nagyon megörült és azonnal befalta... vagy 100szor megköszönte... ilyen is van... csak ritka...

Meglehetősen rossz tapasztalataim vannak a tarhálósokkal.
Piára, meg Jaguárra, rózsadombi családi házra eleve nem adok egy vasat sem.
Szép az őszinteség, nagyon szép. A piás valószínűleg őszinte, a másik kettő kamuzik.

No kérem, ha piára kéreget az ilető, akkor bizton nem éhes. Keményen megdolgozom a pénzemért, és amennyit piára szánok, azt ne más igya meg.
Megjegyzem felajánlottam egy ilyen tarhálónak, hogy jöjjön, és takarítsa ki a lakásom, akkor kap piát. Nem mondom meg hova küldött. Így volt ez másokkal is. Nem adok, passz.

Uram, ha kérhetem, szánjon meg pár forinttal, nem ettem két napja.
Ismerős a mondat?
Nekem is mondták, és mikor felajánlottam a melóba vitt kaját, elküldtek a khm...

Olyan is volt, hogy letargikusan maga elé néző csövesnek kínáltam egy szedvicset. Na jó, add, ha akarod, volt a válasz. Nem adtam. Megkapta más, aki örömmel bezabálta.

Aluljáróban sohasem cigizek. Tapadnak a dohányosokra a tarhálók, le nem szállnak róluk. Mire kiér az aluljáróból, vagy szétosztogat sokszáz forintot, vagy bezsebel jópár anyázást.

Lejáratták a kuncsorgást azok, akik munkaundor miatt ebből élnek, és azok, akik napi bevételükből letejelnek a placc "tulajdonosának". Ma már ez is üzlet.
Lejáratták a kuncsorgást azok, akik reggelente vállukra vetett mankóval mentek "melózni".
Lejáratták a kuncsorgást azok, akiknek reggel a bal lábuk rokkant, délután pedig a másik.

Nem adok, csak akkor, ha (szó szerint) a kezemből eszik az illető.

Volt valamikor egy tévés riport, vagy újságcikk, a fene tudja már, lényeg, hogy a rendkívüli hómunkásokról volt szó. Már nem emlékszem pontosan, hogy hány ezer forint volt egy éjszakai műszakra a lóvé, de egészen használható összeg volt. Na, amikor a hajléktalanok kerültek szóba, hogy ilyen munkát simán elvállalhatnának, akkor elmondták, hogy sokkal kényelmesebb tarhálni a munka helyett... Az tényleg elszomorító, amikor lepukkant alakokat látok az aluljárók környékén napközben, akik egyébként fiatalok, munkaképesek, még nem hajléktalanok, de piára, szipura, Isten tudja mire tarhálnak. Belőlük pár év múlva valószínűleg igazi hajléktalan válik.

[ Szerkesztve ]

ha valahogyan adok, az legfeljebb banki átutalás formájában érkezik meg egy alapítvány számlájára, abból - ha olyan az alapítvány profilja - akkor valószínűleg legalább részben kaja lesz.

Kunyeratórium (by Markos).
Korántsem biztos, hogy készpénzes adományaid oda jutnak, ahova szánod. Sok "éhes" zseb nyelheti el a lóvét.

azokról az alapítványokról beszélek, amelyeknél a saját szememmel látom, hogy pl. ételt osztanak az aluljáróban. persze, tudom, hogy amit küldök, annak jó része biztosan elmegy "adminisztratív és egyéb költségekre", de mégis azt gondolom, hogy ez hatékonyabb és jobb módja a jótékonykodásnak.
sajnos tudok olyan esetekről persze, amikor a "kunyeratórium" egy kórháznak kunyerált, majd később kiderült, hogy tulajdonképpen egy orvos magánalapítványáról van szó - fontos, hogy én nem a kunyerálóknak adok, hanem én választom ki, hogy kinek, és ennek megfelelően le is nyomozom, hogy mire.

Jó, ha már "kunyeratórium", akkor hadd meséljek el valamit.

Mely két szervezet a legismertebb, mint az elesetteket pátyolgatók szövetsége? Én kettőről tudok. A Vöröskereszt, és a Máltai Szeretetszolgálat. Mindkettő tetszeleg abban a szerepben, hogy ők bizony segítik az elesetteket, méghozzá mindenben.
Mindenben. Ez a szó fontos.
Na ja. Mikor majdnem két éve meghalt a feleségem, mindkét szervezetnek felajánlottam ruháit. Osszák szét a rászorultak, fagyoskodók közt.
Gondolod, hogy elfogadták? Egy lófütyit.
A Máltai Szeretetszolgálat egyértelműen elhajtott, mondván nem foglalkoznak ilyesmivel.
A Vöröskereszt azt mondta, hogy vigyem a cuccot x helyre, majd válogatnak, a többit meg vigyem ahova akarom. Érte jönni? Azt már nem. Sok tízezer értékű ruházat nem ért meg nekik egy fuvart.
Megjegyzendő mindkét szervezet megjegyezte, hogy a pénzbeli adományoknak örülnek igazán.
Tőlem ezek után semmit nem kapnak.

Hontalannak adok, ha látom az éhséget a szemében, és remegő kézzel nyúl a kajáért.
Másként nekik sem, egy fillért sem.

felénk van egy "karitász" nevű jótékony szervezet, ők a rengeteg ruhafelajánlást úgy kezelik, hogy kitettek egy rácsos valamit, amibe be lehet dobálni a bezsákolt ruhákat, és asszem napi vagy heti egyszer valaki elviszi

ne haragudj, szerinted a vöröskeresztnek honnan legyen arra kapacitása, hogy minden helyre kimenjen?
a válogatás meg szintén nem hiszem, hogy probléma, hiszen egy telefonbeszélgetés alapján - amiből valószínű lezavarnak naponta rengeteget - nem egyszerű eldönteni, hogy a felajánlott ruhák vajon hasznosíthatóak-e, vagy az állaguk ezt nem teszi lehetővé.

a pénzbeli adomány meg azért jelent prioritást, mert ahhoz, hogy a rengeteg kapott holmival egyáltalán valamit kezdeni tudjanak - sőt, ahhoz, hogy legyenek, működjenek, legyen hova vinni a holmit - pénz kell.

na mindegy, különböznek e tekintetben a nézeteink, felesleges összeveszni egy ilyen ügyön...

amiért én nem az utcai koldusoknak adok, az az, hogy az alatt a pár mp alatt, amíg találkozom velük, nem tudom eldönteni, hogy 1: tényleg koldus, 2: tényleg arra kell neki a pénz, amire kéri, 3: mi is pontosan az a szándék, amire pénzt adnék. (ez utóbbit többnyire persze átgondolom, viszont mivel ezzel foglalkozom, nem marad időm a többire). Az pedig, hogy megálljak és felmérjem a terepet, nyilván nem alternatíva.

(#16) mephi666
ez a metódus meglepően jól működik felénk is, pedig egy kertvárosias 10ezer fős község vagyunk, igaz többnyire ruha helyett (hiszen arra van a település központjában gyűjtőhely, ami szinten mindenkinek útba esik) berendezési tárgyakkal (szék, polc, asztal, akármi) tesznek így, habár mi éppen elavult computereket és monitorokat raktunk ki...

[ Szerkesztve ]

Mi itt a könyvtárban ősszel selejteztük ki a régi szar PII-es gépeket, 10 éves CRT monitorokat. Kérdéses volt, hogy kivel tudja elszállíttatni a szervezet. Végül a Máltaisok vitték el, jelképes összegért cserébe (szállítási díj, de saját fuvarral átvették volna simán). Ruhákkal nem tudom mi a helyzet, de amit innen elvittek az gyakorlatilag szemét volt (egy szétszerelő üzembe vitték, pár tíz embernek munkát adva vele)...

Velem még régebben volt ez, hogy mentem egy sörözésre haverokkal, és akkoriban nem igazán dúskáltam nagy összegekben (nem mintha most azt tenném), és a Nyugati aluljárójában odajött hozzám egy hajléktalan, megszólított és mondta:
- Őszinte leszek, piára kell a pénz.
Ránéztem, és tök nyugodtan válaszoltam:
- Én is az leszek, nekem is arra kell!
Faszi rám nézett, mosolyogva és ennyit mondott:
- Rendben uram, ezt teljesen megértem.

Ennyi, és még rossz érzésem se volt azután, hogy elváltunk, de láttam rajta, hogy neki sem volt

Ja és igen, bocs, hogy ilyen "késéssel" szóltam hozzá a bejegyzésedhez

[ Szerkesztve ]