Minden kultúrában a hit a dolgok alapja, amiből előállnak. A >15000 évre visszatekintő buddhista tanítás is ezt mondja (itt 9:19-től).

A másik, ami eszembe jut, hogy a mi kultúránkban a kitűzött célért erőfeszítéseket teszünk (a többiben is (kinek van kedve csatában meghalni?), de a mienkben ez szinte kizárólagos: a gyerekek ideját is szinte már teljesen kitöltetjük ilyesmikkel). Olyasmit teszünk kitartással, amihez nincs kedvünk. A szellemi folyamatokat azonban ez megakasztja vagy gonosz irányba viszi. A szellem (hit stb.) csak jókedvből működik, kényszerből nem.

[ Szerkesztve ]