Remek téma! Mi feleségemmel nemrég kezdtünk bele abba, hogy kíméletlenül dobálunk kifelé mindent (vagy fb-csoportokban ingyen elvihetőként feltesszük, azt jobban szeretjük), amit nem használunk egy ideje.

Ez a "jó lesz még valamire" hozzáállás régen működhetett, amikor volt az embernek padlása, meg egy fészere vagy műhelye, ahova be tudott pakolni mindent... Egy kis városi lakásban ez tarthatatlan.
Illetve anno, amikor még nehezebb volt hozzájutni dolgokhoz, akkor is elfogadhatóbb volt az, hogy elrak mindent az ember, mert "ki tudja".

Eleve próbálunk nem venni semmi feleslegeset, ez az első lépés.

Most azt csináljuk, hogy a ruhatárat is radikálisan lecsökkentettük - amit nem vettem fel 1 éve, azt valószínű már nem is fogom.

Mit azt az elvet követjük, hogy csak olyan "felesleges" cucc maradhat, amihez valamilyen emlék köt, vagy "jó érzés", hogy van.

Kidobáltunk kapott ajándékokat (sorry), nem használt bögréket, díszeket, edényekete amit ezer éve nem vettünk elő, felújításokból megmaradt dirib-darab csavarokat meg hasonlókat (hát jó lesz? mire? ha kell elmegyek az obiba és veszek)...

Van egy kis dobozom, amiben azok a "felesleges" cuccok vannak, amiket nem használok, de nincs szívem kidobni. Az a dobom szabja meg a maximum tárolható felesleges kacatok számát.

Onnan jött ez a gondolat, hogy elkezdtünk gondolkodni, hogy kellene egy új szekrény, mert kupi van és nem férünk.. Aztán jött a felismerés, hogy ha így haladunk akkor folyamatosan csak a szekrényeket vesszük, mert úgyis meg lehet tölteni...

Szóval szekrényt nem vettünk, helyette egy szekrénynyi cucctól megszabadultunk.
Nem érezzük azóta sem ezeknek a hiányát, cserébe szellősebb lett a szoba.

Ajánlom mindenkinek megnézni a Minimalism filmet netflixen, illetve Matt D'Avella csatornáját a témában.

Persze, itt is át lehet esni a ló túlsó oldalára, nem szeretem semmiben sem a radikalizmust.

Vegyes, de szerencsére van garázsunk is

De emellett rendszeresen szoktunk szelektálni.

Szerszám az egyetlen dolog amiből sosincs elég.
Különben ami nem kell, az nem kell, nem vesszük meg.
Mivel senkit sem ismerünk, így az ajándékozás sem gond.
A szekrények nagy része üres kivéve a ruhás szekrényt. Azok teli vannak.
Különben a munka miatt mindig marad valami kacat a zsebemben, ebből már több csípős doboznyi kacatom van, mert tiszta új, és nincs szívem kidobni, de nincs kinek odaadom.

"Mit azt az elvet követjük, hogy csak olyan "felesleges" cucc maradhat, amihez valamilyen emlék köt, vagy "jó érzés", hogy van."

Szintén. Például van egy 2010-es rövidnadrágom, amit a jövő héten viszek megvarratni, mert betett neki az elmúlt néhány év. De mindig benne nyaraltam, a leendő feleségemet is benne ismertem meg 2013 nyarán, és voltam benne 72 kilótól 98 kilóig, mikor is elszakadt. Augusztus végén talán megint fel tudom venni, ha folytatódik az eddig sikeres fogyásom.

katasztrófa... Utálom ezt és nem tudok rajta változtatni egyszűren. Ha csak nem cserélem le az asszonyt is.

5 év alatt 3 költözésen vagyunk túl. Ebből egy konkrétan másik városba történt. Gondolhatod mennyi sz.r lett szanálva és még így is... Egyszerűen hiába nincs valami használva nem lehet kidobni, mert megy a hiszti... 3 zsák használt ruhát dobáltam ki a ruhagyűjtőkonténerbe jó részt ez a saját cuccaim, mert tudtam, hogy nekem kell ezeket felszenvednem a 3. emeletre, és előtte onnan le. Hát ne tudd meg mi veszekedés volt ebből és szerinted mennyi van ebből jelenleg is használva? És ez csak a ruha, polgárháborúból magmaradt hangfalak amit édesapjától kapott... darabja 5kg, természetesen rendes fogás nélkül, hogy egyesével kelljen cipelni. Valami 1000 éves csöves erősítő, kitőrt hangfalvezeték sarukkal, hogy véletlenül se lehessen működtetni. Nincs is rá ok, hiszen ott a digitális pioneer létező összes modern ki- és bemenettel... Persze eszmei érték, csak tudnám akkor miért Mi tároljuk. Szintén komoly értéket képviselő hidegháborús lga-775 tokozású, de még sorosporttal is szerelt HP barebone pc..., hogy majd Tankizásra jó lesz faternak, csak felkell újítani. ( de mit? Azt lassan már egy raspberry pi is futtatja... ) Közben 3 naponta hallgatom, hogy kicsi a lakás költözzünk el, nem férünk el. Erre ezt még tavaly haverom jószándékból megfejelte 3-4 zsák teljesen új ruhával, mert nincs szíve kidobni válogasson nyugodtan amit szeretne... Téboly.

én a rokonok cuccaival kezdtem mert nekünk úgy is ott a padlás (tűzveszély hello), meg a garázs + pince, csak hadd vigyük oda amíg költözünk, meg stb szövegek.
Megelégeltem, lomtalanítás előtt kiraktam mindent a kertbe, hogy van 3 napjuk elcuccolni. Végül persze én cipeltem ki a ház elé is...

kezdd el szép lassan, napról napra, egyesével kidobni a felesleges cuccokat. Csak minden alkalommal vigyél le 1-2-3 db felesleges valamit. Fel sem fog tűnni

Én ezt azzal szoktam áthidalni, hogy megkérdezem meddig kellene tárolni, kérek napi 1000 Ft-ot letétbe amit ha időben elviszi visszakap, ha nem akkor minden extra napnál levonok 1 mátyást és ha elfogyott a pénz megy a kukába. Nincs ilyen, hogy nem értem rá érte jönni meg máshogy alakult. Te bajod.
Aki csak rád akarja sózni a szarját az ezen persze megsértődik, de aki tényleg csak segítséget kér annak nem szokott gondja lenni vele.

Amúgy igen, ebből sajnos komoly feszültség tud lenni családon belül. Személy szerint én is azt a szabályt követem, hogy amit 1 éve nem használtam és előreláthatólag 1 évig nem is fog kelleni akkor az kuka vagy elajándékozom ha kell valakinek (szigorúan csak ha kéri )

Mondjuk én egy ikerház szerűségben élek szüleimmel, ahol nem én vagyok az úr ott szaporodik a lom... A pincében az egyik helységből konkrétan folyik ki a cucc, padlótól plafonig tele van. A legszomorúbb az egészben, hogy azt se tudják mijük van ezért hiába tesznek el valamit ami tényleg jó lenne később nem fognak rá emlékezni és úgyis megveszik az újat. Felújításkor a padláson 37 db megkezdett sziloplasztot találtam és 16 kinyomót aminek a fele törött volt. "Majd megragasztjuk és akkor nem kell venni"

Hehe, ahogy az alatt a poszt alatt is írtam, 2016-ban költöztünk, de van olyan doboz, amit szó szerint annyira nem nyitottunk még ki (fent van a gardrób tetején) hogy konkrétan nem tudom mi van benne Az biztos hogy nem hiányzik, szóval szerintem megfoghatnám és kihajíthatnám.... na de attól függetlenül hogy neki se kellett soha, tuti másnap észrevenné az asszony

Panelban lakunk de van pincénk bérelve, ~10m2, a hűtőtől az utolsó kávédaráló dobozáig mindet IS elrakatta velem, hogy mi lesz ha megint költözünk, vagy ha eladjuk akkor milyen jó hogy dobozában van (fotózok és kocka vagyok, de cucctól függően ~50-70.000 alatti (használt)érték alatt sose foglalkozok a dobozokkal).

Na, most lesz hó végén lomtalanítás, addigra a papírdobozokból minden nap néhányat áthelyezek a szelektívbe, hogy egyáltalán lássam, mit kell igazából kidobálni a pincéből

Amúgy ami olyan, azt mi is ingyenes csoportban, vagy már bejáratott rászoruló családokhoz szoktuk lepasszolni.

[ Szerkesztve ]

A legszomorúbb az egészben, hogy azt se tudják mijük van ezért hiába tesznek el valamit ami tényleg jó lenne később nem fognak rá emlékezni és úgyis megveszik az újat. Felújításkor a padláson 37 db megkezdett sziloplasztot találtam és 16 kinyomót aminek a fele törött volt. "Majd megragasztjuk és akkor nem kell venni"

Kombináltfogóból találtam 40 és 60 közötti darabszámút a nagyapai-apai házban, műhelyekben és körülöttük. És ez csak egy tétel.
Nekem egy, sárganyelű van, és arra tippelek, hogy egy élethosszra elég lesz. Ha mégsem, tuti, előkerül még tíz...

Amikor elkezdtem "mappákba" (zöldséges rekeszekbe) rendezni minden szerszámot, majd feliratozni a rekeszeket, az Apám megsértődőtt.

Neki belefér az, hogy másfél órán át keres valamit és közben sík ideg lesz. Úgyis iszik egy nap öt kávét, rutinosan rá tud feszülni bármire. Aztán goto obi, vagy aldi középső sor, aminek a végeredménye négy ugyan olyan sz@r flex lesz. ...mert aztán elő fog kerülni a másik három is...

[ Szerkesztve ]

Én már szintet léptem, meg sem veszem a sok felesleges kacatot. Mert azt látom, mikor majd ki kell dobni, és szó szerint az életemet (=időmet) áldoztam egy tárgyért.

Tavaly meghalt a nagybátyám, szüleinél lakott. A muterom nem érzi a fenti mentalitást, úgyhogy alig hagy valamit kidobni az öregék, és a volt öccse holmijai közül, inkább hordja át a saját házába (egyedül lakik, kb 250nm, de egy raktár az egész lassan). És az egészben az a legszomorúbb, h amikor (remélem, q soká), a muter elfárad, akkor majd nekem kell kib@szkódni mindent. Mindezt úgy, h lomtalanitásnál már a szomszédokhoz is teszek, mert ég a pofám, h nehogy ne vigyék el a sok kacatot. Borzalmas. Szerintem ez a vásárlás-felhalmozás is egyfajta mentális betegség.

Részben a hiánygazdaságból ered.
...ami aztán összetalálkozott a reklámiparon át, a tervezett elavulással.

Egyedül a könyvekkel vagyok bajban.
Múltkor megfogadtam, hogy nem veszek több könyvet amíg nem olvastam el mindent.
Azóta mások veszik nekem a könyveket.

Persze, értem én, h régen azért tettek el mindent, mert nem lehetett kapni semmit. Öregéknél külön a műanyag vajas dobozok, külön zacsiban a vajas dobozok tetejei, külön a pezsgős dugók, külön acskóban az acskók, ilyenek. Tönkrement cipőről cipőtalpak, de vagy 5kg. Ilyesmik. Döbbenet.

tudom feeling meg illat meg jó fogni - átérzem, de mégis: kindle. A könyvespolcomat is leredukáltam, mert tök jó hogy ott áll a könyv rajta 10 éve amit szeretek, de csak dísz, mert úgysem fogom elolvasni még jóideig - ha egyáltalán elolvasom újra.

[ Szerkesztve ]

Az többször is eszembe jut ilyenkor, hogy amikor a műanyagok a hétköznapi ember számára elérhetővé váltak, nagyon nagy hype volt körülöttük és morva drágán adták őket. Sokak számára ezért felértékelődtek. Színes, csillogó, szigetelő, mosható. Zsákutcába visz.

[ Szerkesztve ]

Oda meg vissza voltam, hogy nekem kell egy kindle. Nem szerettem.
Nem olyan. [link]

nálam két szokás van:
1. aminek még lehet hasznát venni, az marad
2. mivel én egyéni vállalkozó vagyok, nálam egyrészt keveredik a munkahely raktára meg a lakás, másrészt muszáj, hogy legyen kéznél tartalék alkatrész

a harmadik szokás az, hogy aminek valamilyen objektív okból nem veszem többet hasznát, az azonnal repül, nehogy véletlenül beépítsem valahova és ott derüljön ki, hogy nem jó.

az eredmény? kupleráj a köbön

"amit nem vettem fel 1 éve": azt kihíztam

Nálunk rengeteg könyv van, de én mindet olvastam az asszony szakkönyvei kivételével. Persze ettől függetlenül nem fogom kidobni őket.

Mostanában már főleg ebookra tértem át (de a Kindle gagyi és pici), azóta a Calibre polcán gyülekeznek a könyvek.

Nálam anyám szeret hasonlót eljátszani. Konkrétan a szobája annyira tele van rakva mindenféle franc tudja mivel, hogy alig lehet bemenni. Mondjuk amíg ott is marad és nem a közös térbe rakja nem az én problémám. De mondtam is neki ha útba van én kidobom nem nagyon fog érdekelni. Valahogy nem szeretek egy raktár közepén élni.

Saját cuccaimnál rászoktam arra, hogy rendet tartok. Én is hajlamos vagyok minden vackot elrakni de szerencsére egyre jobban sikerül leépíteni ezt a szokást. A majd jó lesz valamire kategóriából megszabtam 1 rekesznyi "infós" (kábelek, alkatrészek, csavarok átalakítók stb) meg 2 ládányi minden egyebet. Ami ebbe nem fér bele és nem képvisel semmilyen értéket az kuka.Ezek pont elférnek egy nagyobb polcon. Így megmarad az arany középút és nincs az mint ami korábban volt, hogy előtte egy évig rakosgattam majd kihajítás után 2 nappal pont kellett volna az a valami.
Ruháknál meg fél évente egyszer átválogatom melyik amelyik nem kell. Ami használható azt leadom adományba. Itt is volt korábban hogy két zsáknyi ruhát kerülgettünk a semmiért.

https://kiszamolo.hu/a-cuccok/#comments

Van apámnak egy rakás elektronikai alkatrésze, ami pár nagyobb doboz.
Ezekből az elmúlt 10-15 évben elég sok pénzt kerestem, többet, mint amit akkor ért volna, ha eladom. Pláne többet annál, mint ha kidobtam volna

Meg van a másik szabály is, amit kidobsz/eladsz, az hamarosan kelleni fog

[ Szerkesztve ]