Célom a René Guénon-féle tradicionalista létszemléletről és a metafizikai tradicionalitásról mint szerteágazó témáról konstruktív beszélgetést nyitni.
Nem vagyok szakértő semmilyen formában, viszont érdekel minden efféle ismeret, illetve szívesen válaszolok kérdésekre, ha tudatában vagyok bizonyos szinten az igaz válasznak, remélem több hozzászóló is így lesz ezzel.

Bár a szellemi iskola kiemelkedő alakja, a francia René Guénon fogalmazta meg az adott gondolkodásmód és életvitel (több, mint filozófia) alapjait, a korábbi évszázadokban és pláne mégkorábban ez a létszemlélet általános, mintegy evidencia volt.
Jóllehet az egyetemes hanyatlás az általunk belátható időtől folyamatos, a történelmi középkor utolsó szakaszában elkezdődött nagymértékű kulturális és társadalmi változások révén a modern kor embere ugrásszerűen távolodott a metafizikai tradicionalitástól minden tekintetben, így szükségszerű mentőövként bukkant fel a filozófia terén túlmutatva a szellemi műhely, amely messzi múltban, a "kezdetektől" gyökerező alapigazságok mai nyelvekre fordításával utat mutathat a "Kali-juga" terminális fázisában.

A klasszikus vallások és egyéb ősi hagyományok, amelyek eleinte nagymértékben képviselték a metafizikai tradíciót és beavatták, majd visszavezették az embert ahhoz, mára elvesztek, vagy a korrupció hatására szinte üresek, véglegesen romlottak lettek; a metafizikai maradványok, a használt szimbolika kimerítő kutatások nélkül érthetetlen a modern ember számára.
Még az elkötelezett kutató, a létszemléletet felismerő ember is horizontálisan könnyen eltévelyedhet vagy álbeavatás következményeként mélybe zuhanhat a "felfelé tartó útról", emiatt elengedhetetlen a már említett francia gondolkodó René Guénon, az olasz báró Julius Evola, a tamil Ananda Coomaraswamy, a német/svájci Frithjof Schuon, az ugyancsak német/svájci Titus Burckhardt, a perzsa Seyyed Hossein Nasr (a név angol átiratban), a magyarok közül Hamvas Béla, László András, Baranyi Tibor Imre és Horváth Róbert által kiemelkedő módon reprezentált "útmutatás" a tradicionális létszemlélethez bármely klasszikus tradíció követése mentén.

[ Szerkesztve ]

Szép napot!

Amíg idetalál több releváns fórumozó, kettőt kérdeznék.

1. Mi fogott meg ebben a szemléletben? (Vagy ha innen nézve könnyebb, akkor: hogyan találtál rá erre az útra?)
2. Ez alatt mit értesz (mit jelent): "Jóllehet az egyetemes hanyatlás az általunk belátható időtől folyamatos"?

Köszönöm!

[ Szerkesztve ]

Isten hozott!

A szemléletben az ragadott meg, hogy a világ működését tekintve, az izmusok és ideák területén jó pár könyv elolvasása után ez tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak, a legigazabb "filozófiának", emellett a többi csupán szofizmus.

Minden klasszikus tradíció szerint az ember és világa egy őseredeti tökéletes állapotból az ontológiai bukás okaként szellemiségében, léte viszonyában nem fejlődik, hanem hanyatlik, a folyamat kedete túlmutat az általunk történelmileg (retrográd) belátható időkön.
A keresztény doktrína szerint a paradicsomi állapotból az emberi bűn (ez több, mint morális aspektus) hatására Jézus második eljöveteléig (amikoris a világot megsemmisíti, majd újat kreál) az emberiség mindinkább Sátán uralma alá kerül, nagyon sokan elkárhoznak.
Az ind-hind hagyomány a Szatja-jugától Kali-jugáig tartó létromlásról, és a létforgatagba egyre inkább beleragadt emberről beszél, ami az esszenciától a szubsztancia felé haladás iránya egészen egy brutális kataklizmáig, egy korszakváltásig (Kalki eljöveteléig, aki elpusztítja az emberiséget).
Ez a romlás, a Biblia "idők jelei" tettenérhető egész történelmünkben, modern világunkban.

Honnan tudod hogy ez nem csak az emberi nosztalgiára apellál? Eleve a változás mindig kockázatos, ezért szeretünk ragaszkodni a beválthoz.
Egyébként hogy az "idők jelei" állandóan tetten érhetők, az csak arra bizonyíték, mennyire semmitmondó az állítás.
A hanyatlás szemléletét nem mindenki osztja: elolvashatod Steven Pinker könyvét, például.

Köszönöm a válaszodat!

Van ez a két mondat a jugák kapcsán:
"A világkorszakok isteni tudatállapotok kivetüléseinek is tekinthetők…"
"A négy korszak időrendben követi egymást, mindegyik korszak erkölcsileg alacsonyabb rendű értéket képvisel mint az előző."

Te biztos többet tudsz erről nálam, így a kérdésem:
Az isteni tudatállapotok és a négy, egyre romló korszak közti összefüggés miből fakad?
Itt tehát arra gondolok, hogy vajon az isteni természet vegyes (jó és rossz) vagy esetleg egy eltávolodás leképezése lenne az, hogy a kezdettől a végig egyre borzasztóbb az ember, a világ, hogy aztán az új kör kezdetén ismét egy isten-közeli, ideális állapotból induljon ki a mindenség?
( Vagy - de ez teljesen önkényes ihletettségű - olyannak tűnik ez a folyamat, mintha az isteni eredő (a transzcendens) "elfáradna", "elaludna" , ebből ered a romlás, és a következő körben, új reggelen, új erőre kapva, ismét "fitt" a világ, az "elme", az "erkölcs - az ember...? )

Az Isten a középpont, az esszencia, a fény, a "szeretet", a szépség az attól való távolodás minden "jótól" való távolodás, a legtávolabbi "terület" a "Pokol".
Ha az ember üdvözül, Isten mellett foglal helyet, de ahhoz a keskeny, nehezebb utat kell bejárnia, ha pokolra kerül, onnan nem jön vissza, az a "második halál", megsemmisül.
Az "Isten mellett" az metafizikai szempontból vele egyéválást jelent, magát az Abszolútumot tapasztalja meg az egyén, pontosabban Én, mert alapvetően metafilozófiai szolipszista a szemlélet.
A klasszikus hindu vallások lényegében egyistenhitűek, és az Átma-vádában teljesedik ki a magyarázat.
A jó-rossz az ember értelmezési köre, Isten végsősoron nem morális, hanem törvényszerű.
A kereszténységben a jó, a rossz vagy például a hit sokkal mélyebb, tartalmasabb jelentéssel bír, mint ahogy azt ma a többség érti.
Sajnos a nyelvek is egyszerűsödnek, "alászállnak" (a szellemi hierarchia vertikumán), züllenek, mint minden más, így az emberi kifejező lehetőségek, akár a szimbólumok megértése, egyre inkább korlátozódik. Emiatt a szent szövegek általi kinyilatkoztatást a modern ember nem tudja felfogni, az újabb generációknak kvázi lehetetlen, annyira a deviációk (de - fosztóképző, via - út) hatása alatt állnak, elveszve az illúzióban, radikális, vagyis (radix) gyökeres változtatás kell, hogy kiszakadjunk belőle.

"mert alapvetően metafilozófiai szolipszista a szemlélet."
Ez érdekes. (Nem provokatív, inkább kíváncsi szándékkal: ) nem "üti" logikailag a szolipszizmus a hind-gyökerű misztikus-teologikus szemléletet? Van feloldása, vagy inkább szimbolikusan értendő az egész?

Az "egyszerűsödéshez": ha elvonatkoztatok mindentől, és csak a mintázatot figyelem, akkor egyfajta közösség-felé (egység felé) haladást látok, azaz valóban egy egyszerűbb, mindenki számára elérhetőbb közös nyelv/szimbólum (pl. az emojik is, de pl. a metematikai nyelv is) kezdeti fokát, ami legvégül pl. a (digitális) közös tudat felé mutat...
Ez a misztikus megközelítés szerint a világkorszakokba illeszthető áramlással összeegyeztethető?

Illetve a "kiszakadás" - ha jól értem - a körforgásból való (nem a megsemmisülés, hanem az) istenivel közösségre jutás általi "kilépés"?

A nyelvek hanyatlásaként fogható fel azok egyszerűsödése, illetve azok leváltása egyszerűbbre.
Az egyszerűség nagyon felületesen nézve hatékonyságot jelezhet, de valójában az emberek kifejezései és gondolkodásuk csökevényesedik, alacsonyabb rendűvé alakul.
A magyar nyelv annakidején több múltidővel rendelkezett, az emberek finom jelentéskülönbségekre pl. több jelzős szerkezetet használtak a köznyelben is.
A nyelvújító mozgalom hatására - bár volt pozitív hozadéka - az addig használt latin és német szavak helyett sokat magyarral váltottak ki, így elmondható, hogy a magyar szókincs nőtt, de a magyarok szókincse nem.
A XX. században devalválódott igazán nyelvünk sok más európai nyelvhez hasonlóan, amikor is leginkább a technicitás és (vulgáris) szcientizmus terjedésének eredményeként talán mennyiségileg bővült a valóban használt szavak készlete, de minőségben mindenképpen alábbhagyott.
Tudomásom szerint egyik újlatin nyelv nyelvtani összetettsége sem mérhető a "közös ős" latinéhoz (a francia megközelíti).
A valamennyire ismert nyelvek közül a kifejezés csimborasszója a védikus óind lehetett, az európai nyelveknél összetettebb mai szanszkrit, csak halovány árnyéka annak.
Érdemes levéltárakban, könyvtárakban fellelhető régi iratokat, leveleket, könyveket olvasni, láthatóvá válik egy magasabb minőség és kifinomultság, ami jelenünkből hiányzik.
Az említett változás évtizedes léptékben is érzékelhető. Pl. Ernest Hemingway: Az öreg halász (aki valójában horgász) és a tenger vagy Fekete István: Vuk nem túl bonyolult regények "természetes" szókincsét, nyelvi brillírozását egyik mai író sem múlhatja felül.

Csak szeretném jelezni, hogy megtaláltam a topikot, és örülök neki!

Ahogy lesz sok kedvem és időm bekapcsolódni a beszélgetésbe, meg fogom tenni.

Arra gondoltál már, hogy az említett "egyetemes hanyatlás" című emberi felfogás egy isten szemszögéből nézve ordas nagy marhaság is lehet? Tovább menve: simán lehet értéke, simán lehet egy különleges élmény fő kelléke is Számára az, hogy tudatok eltávolodnak a transzcendenciától, Tőle?

Olvasd el a már linkelt Májá cikket a Wikipédiában, majd a szolipszizmusról itt egy előadás László Andrástól.
Ezek fényében pláne nem "marhaság" a korrupció (romlás), de mindenekelőtt ajánlott elolvasni Hamvas Béla Scientia Sacráját (ami azért komoly olvasottságott feltételez!), majd René Guénon: A modern világ válsága és A mennyiség uralma és az idők jelei c. könyveit, amiből egyértelműen kiderül, hogy a negatív változás bár csak bizonyos szemszögből negatív, mégis szükségszerű, de az az ember, illetve az Én szemszöge.

A hinduizmus világáról képben vagyok. A saját értelmezéseim szerinti változatait nagyra is becsülöm. De gyenge ateistaként, illetve panteistaként határozom meg magam, valamint nagyrészt liberálisként. Nincsenek vallási meggyőződéseim, és nem is szeretném túlértékelni azt az intellektuális játékot, amit a témával kapcsolatban időnként űzök.

Szerintem összességében az emberiség egyre jobban él, nem vagyunk lemenőben, és nem vagyunk romlottabbak sem, mint eddig bármikor. (Bár persze ez ilyen mihez képest dolog ugye... -megfelelő célt feltételezve lehetünk valóban nagyon vacak szinten/állapotban is.)

Hamvas Bélát régen olvastam, pár év alatt elfelejtettem kábé minden sorát, vagyis nem hagyott bennem mély nyomot.

René Guénon-t viszont fogok olvasni, kíváncsi lettem rá!

[ Szerkesztve ]

Gyorsan végeztem is René-vel, nagyon távol áll tőlem. Számomra beteges a fickó, pedig arcra érdekes, azzal kezdtem, hogy rákerestem. (Bárkitől olvasnék valamit, azzal kezdem, hogy góglizok róla egy arcképet, és belövöm, milyen ember lehet.)

Ahogy a liberális-konzervatív tengelyen a liberális véghez húzok, kábé úgy állok az egyéni-tradicionális tengelyen is az egyéni oldalt erősítve. Kábé ellentétes személyiség lehetek, mint René, illetve azok, akiknek ez a topik való.

Időnként azért be fogok nézni ide olvasgatni, ha lesznek még kommentek, a konzervatív emberekhez hasonlóan a tradicionalisták is felkeltik az érdeklődésem pontosan a saját belső világommal való nagyfokú ellentéteik miatt. (Az is általában megfigyelhető, hogy aki konzervatív, az tradicionalista is. Rokon fogalmak.) Mondjuk abban nem hiszek, hogy létezhet két ember, akikben semmi közös sincs, szóval egy minimális közös alap szerintem mindig található, ami jó dolog.

Jómagam sem vagyok szakértője e tradicionalizmusnak, de utánaolvastam (kíváncsi természet vagyok), és azt megtudtam, hogy Iinkább jobboldali irányzatnak" felel meg (ld. Evola), ami elvileg a rendezettségen (hierarchia, fegyelem, hagyományok, stb.) nyugszik, ehhez képest nekem ellentmondásos a szolipszista és miszticista (ez talán erős jelző, de most megengedem: önkényes) értelmezése a rendszerben.
Lehet, hogy teljesen mellélövök, így javítsatok ki, kérlek, ha így van.
Szóval csak annyi, hogy a leírásod alapján, nem értem, miért érzed távolinak (feltételezve a fenti ellentmondásosság-érzetemet).
Esetleg konkrétumot tudsz példaként hozni?

Annyira nem mélyedtem el benne, de nekem a szolipszista-miszticista vonal simán oké lehet. Tippre behozza a hinduizmusból ismert un. Felsőlelket, Önvalót, Bhagavánt, és arra játszik, hogy mindenki találja meg a belső isteni részét, ismerje fel magát istene valamilyen részeként, akarjon az istenébe olvadni. Vagy valami hasonló.

Részben ezért sem illik hozzám, de ettől még érdekel, mert része a világnak (emberek felfogása, stb. révén). Egy ismerősöm szintén lelkes híve, így néhány órán át faggattam. Izgalmas, megvan a szépsége, de túl képlékenynek tűnik.
Majd rávetem magam még Hamvas és Guénon irodalmára is.

Csak tippeltem, René-től nem olvastam ilyenről. Szerintem valami ilyesmire lyukadhat ki. A tutit majd Tetsuo mondja meg.

Én semmi "tutit" nem mondok :-), azt mindenkinek magának kell megkeresnie.

A metafizikai tradíció aspektusában a politikai jobboldaliság közelebb áll az esszenciához, mint a baloldal, hiszen a - monarchiapárti - jobboldaliság eredetileg tradicionalista volt, a politikai baloldal pedig mindig antitradicionalista vonulatot képvisel.
A nem vulgáris szélsőjobb valóban képvisel némi metafizikai tradíciót, de mára a jobboldal kiüresedett és egyre közeledik a balodalhoz sőt... a politikai és így a kulturális fősodor alapvetően antitradicionális, a globalizmus pedig ennek hódít teret az egész világban.
Egyre kevésbé különböztethető már meg kulturálisan Kelet és Nyugat - egy az anyagi világ (Sátán) bűvöletében hipnotizált embermasszává lettek a különböző társadalmak.

Az emberek szellemi rangsorát, és az erre emlékeztető múltat eltörölni hivatott modern eszmék az "egyenlőség" jegyében gerjesztik a társadalmi züllést, hiszen az egy szintre hozás (nivelláció) tömegek esetén csak úgy működik, ha a kiválókat lehúzzák; hiszen a tömeget nem tudja csak úgy törvényileg szellemiségében, erkölcsében, erényeiben felemelni a kiválókhoz - így szűnik meg a nemesség, az, ami szó szerint nemes embereket jelöl.
Konzervatív (pláne tradicionalista) hindu vallástudósok szerint mára a varnák közül csak egy maradt, a sudra, ami a legalacsonyabb fő kaszt, kiknek semmilyen beavatásuk, így kvázi (vagy szinte) feljebbjuttási lehetőségük sincs. (Ebben a rendszerben a külföldiek a sudrák alatt foglalnak helyet.)
A demokrácia esetében a minőség helyét átveszi a mennyiség. Hozzátéve, hogy a demos sosem uralkodik, mert mindig a fejére nő egy hatalmi csoport, amelyik kisebb-nagyobb energiát befektetve végül kénye-kedve szerint befolyásolja a demost. (Lásd, népszavazások.)
A liberalista "szabadság" a szabadosság és az Istenközpontúság ember- majd énközpontúságra lecserélése, az úgynevezett "európai értékek" (és más gumi-fogalmak) pedig minden valódi érték lesöprése, relativizálása.
Egyszerűen a mai ember - néhány kivétellel - naiv realista/szcientista, Istentagadó, állat-alatti ösztönlény, az anyagiságot hajszoló, abba belenyugvó konzumidióta - azok nagy többsége is, akik magukat hindunak, muszlimnak vagy kereszténynek vallják - ilyenné nevel minket a modern társadalom.
A helyzet drámai, az újabb és újabb generációknak egyre nehezebb/lehetetlenebb kitörniük az alacsonyszintű létből.

A vallásokban is nyilvánvaló a romlás pl. a liberalizáció mentén. A katolikus keresztények 2. vatikáni zsinata óta a vallás lényege változott meg immár visszafordíthatatlanul, ezért aki a katolikus úton halad, minimum szedevakantista kell legyen - szerintem -, vagyis hite szerint az újabb pápákat és tevékenységüket el kell, hogy utasítsa.

[ Szerkesztve ]

Ha ez nem a "tuti", akkor mi az?
Szerintem mehet is az összefoglalóba

Mivel bevallottan nem vagyok a metafizikai tradíciók szerelmese, számomra ez az írásod inkább a fogalom kábé formai/logikai védéseként fogható fel, a tartalom értékének védése nélkül. A ki nem fejtett prekoncepciókra és miértekre gondolok. Például arra, hogy egy metafizikai tradícióhoz ragasztani magunkat miért hasznosabb, igazabb, jobb, célszerűbb, mintha a tudományos hipotézisek szintjén kezelnénk a metafizikai "igazságokat".

Úgy érzem magam kicsit, mint mikor turbómagyaroktól kérdezgettem, hogy tulajdonképpen mi az a nemzeti tradíció, amire ők olyan nagyon büszkék. Lejutva a konkrétumok szintjére kiderült, hogy igazából semmijük sincs, csak talán így élnék ki a fölény- és/vagy biztonságvágyukat. Megnyugtatja és rendezi az életüket a baromira értékes néptánc, népviselet, házi pálinka, Túró Rudi, disznótor, stb. Talán a nem túl fejlett személyiségüket/identitásukat is kiegészíti, minimum a láthatóság szintjén. Van mire végre büszkének lenni. Mik az Általad kedvelt metafizikai tradíciók igaz vagy legalább hasznos konkrétumai? (Az igazságban már magában van valamekkora sajátérték, habár időnként összességében mégis az jön ki, hogy az igazság ártalmas a közhaszon szempontjából.)

Szerintem a kiválók most is tudnak érvényesülni, szép életet élni, és maximum az egyetem végéig kénytelenek elviselni rengeteg olyan "igazságot", amivel úgy általában az embereket tömik. Bizonyos dolgokon meg nem akadnak fönn. Elismerik, hogy sokat adtak a rómaiak is.

"A demokrácia esetében a minőség helyét átveszi a mennyiség. Hozzátéve, hogy a demos sosem uralkodik, mert mindig a fejére nő egy hatalmi csoport"
Akkor hol a problémád? Ott a nemességed; vagyis az a hatalmi csoport, aki mások fejére tud nőni. Igaz, metafizikai tudásukkal talán nem vagy elégedett, de lehet, csak képmutatnak Általad is igazolható célból, közben meg ők az egy igaz metafizikai tradíció földi helytartói.
A helyzet drámai, az újabb és újabb generációknak egyre nehezebb/lehetetlenebb kitörniük az alacsonyszintű létből.
Milyen Szerinted a magasszintű lét? Azzal kezdődik, hogy meggyőződéses, már-már fanatikus hívővé válik valaki, mert annak lenni valami megkérdőjelezhetetlen érték? A tudományos szemlélet, a hipotézisek csinálása már romlottságnak minősül?

A modern világban nem a lovagi erényekkel érvényesülhet az ember sőt, azok mindegyike hátrány, még a rájuk való hivatkozás is.
A valódi papi kaszt a beavatás fölé magasodó szakralitással már rég kiveszett, ma meglehetősen furcsán néznének egy efféle emberre, és semmibevennék (jobb esetben).
Jelenünkben, "a lelki sötétség, az erőszak és képmutatás" korszakában (lásd: Kali-juga) ahol a jó rossz, a rossz pedig jó; a hitvány, a bűnös jut előre és kap hatalmat - ahogy a mennyiség átveszi a minőség szerepét.

A Biblia így ír erről:

Máté 20:25-28 "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."

János 15:18-19 "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ."

1János 2:15-17 "Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

Jakab 4:4 "Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek."