Mivel bevallottan nem vagyok a metafizikai tradíciók szerelmese, számomra ez az írásod inkább a fogalom kábé formai/logikai védéseként fogható fel, a tartalom értékének védése nélkül. A ki nem fejtett prekoncepciókra és miértekre gondolok. Például arra, hogy egy metafizikai tradícióhoz ragasztani magunkat miért hasznosabb, igazabb, jobb, célszerűbb, mintha a tudományos hipotézisek szintjén kezelnénk a metafizikai "igazságokat".

Úgy érzem magam kicsit, mint mikor turbómagyaroktól kérdezgettem, hogy tulajdonképpen mi az a nemzeti tradíció, amire ők olyan nagyon büszkék. Lejutva a konkrétumok szintjére kiderült, hogy igazából semmijük sincs, csak talán így élnék ki a fölény- és/vagy biztonságvágyukat. Megnyugtatja és rendezi az életüket a baromira értékes néptánc, népviselet, házi pálinka, Túró Rudi, disznótor, stb. Talán a nem túl fejlett személyiségüket/identitásukat is kiegészíti, minimum a láthatóság szintjén. Van mire végre büszkének lenni. Mik az Általad kedvelt metafizikai tradíciók igaz vagy legalább hasznos konkrétumai? (Az igazságban már magában van valamekkora sajátérték, habár időnként összességében mégis az jön ki, hogy az igazság ártalmas a közhaszon szempontjából.)

Szerintem a kiválók most is tudnak érvényesülni, szép életet élni, és maximum az egyetem végéig kénytelenek elviselni rengeteg olyan "igazságot", amivel úgy általában az embereket tömik. Bizonyos dolgokon meg nem akadnak fönn. Elismerik, hogy sokat adtak a rómaiak is.

"A demokrácia esetében a minőség helyét átveszi a mennyiség. Hozzátéve, hogy a demos sosem uralkodik, mert mindig a fejére nő egy hatalmi csoport"
Akkor hol a problémád? Ott a nemességed; vagyis az a hatalmi csoport, aki mások fejére tud nőni. Igaz, metafizikai tudásukkal talán nem vagy elégedett, de lehet, csak képmutatnak Általad is igazolható célból, közben meg ők az egy igaz metafizikai tradíció földi helytartói.
A helyzet drámai, az újabb és újabb generációknak egyre nehezebb/lehetetlenebb kitörniük az alacsonyszintű létből.
Milyen Szerinted a magasszintű lét? Azzal kezdődik, hogy meggyőződéses, már-már fanatikus hívővé válik valaki, mert annak lenni valami megkérdőjelezhetetlen érték? A tudományos szemlélet, a hipotézisek csinálása már romlottságnak minősül?