Már korábban belefutottam Dugin könyvébe, de hezitáltam... Ha tudok, rámegyek - meghoztad a kedvem

Számomra az tűnt fel, hogy mennyire szűklátókörűek (vagy naivak? vagy nem tudom) az emberek, amikor nagy mellénnyel, arrogánsan pöffeszkednek, hogy modern, felvilágosult, tájékozott, racionális lényekként letudták, hátrahagyták a "babonákat", de persze még szidják ezeket, mert ma is ugyanúgy gátolják őket a még jobb világ elérésében, mint anno is...

Közben őrülten igénylik a "valami többet", ami kiemeli őket a hétköznapokból, a tömegből, ami megnyugtatja, ami megoldást nyújt. És ott is vagyunk, hogy úgy rámennek a legújabb telefonokra, tv-kre, stb. mintha létszükség lenne a sok kacat. Eszközökre tekintenek megoldásként.
És mégis: szidják ezeket (teló, mosógép, laptop, hűtő, stb.), hiszen a tervezett elavulást mindenki ismeri...

Ennek ellenére hisznek a Mars-utazásban, a Space-X-ben, a térerő-lefedettségben, az évente újra és újra kijövő újdonságokban, mert most "még tökéletesebb", mint háromnegyed éve volt az előző "tökéletes" kiadás...
Ilyenkor hol a racionalitás? Nem logikus, hogy a csodás "feljavító", "örök életet" nyújtó szebb jövő ugyanolyan kamu, mint az aktuálisan "tökéletes" termék?
Nem logikus, hogy a 3d nyomtatott, horribilis hitelre vehető művese és műszem is tervezett elavulással készül majd, mint most a kenyérpirító? Hiszen a profit a valódi "isten" e "szekuláris vallásban", a liberálkapitalizmusban...

Komplett szórakoztató iparág nyomja a "misét" (hírek, magazinok, zenék, könyvek, filmek, kampányok), hirdetik az "evangéliumot" a híveknek, akik teljes önátadással viszonyulnak hozzá.

Nem értem, miért