Az az érdekes és kérdéses ebben a tradicionalista / keresztény / politikus / kulturkedvelő / meta érdeklődésemben, hogy elbizonytalanító hatású:
Itt van pl. a haverom, aki tesz mindenre, és máról holnapra él - nem gondmentes, de - rosszul hangzik, de nem pejorative - "kis élet, kis gondok" alapon elvan.
Én meg azon agyalok, hogy van-e igazság egyáltalán, vagy az áramlat hazugságaival szembehelyezkedő ellenáramlat is ugyanannak a másik vonulata, hogy megosszon, elkábítson, eltereljen, és akkor rájon az ember, hogy nincs az egésznek értelme (teljes kiszolgáltatottság), hisz elsöprő a fölény...
De mi van, ha valamelyik igaz? Akkor van remény, node hogy lesz az elméletből valami kézzelfogható eredmény? Kell-e több, mint a kis köreinkben rendezgetni a dolgainkat, bár kivonni magunkat a nagyvilági folyamatok hatása alól nemigen lehet (max minimalizalni), de mégis... És akkor jön az eszképizmus (filmek, játékok, zene), hogy kimentsen ebből a spirálból, de aztán szembejön, hogy az maga a spirál, és kezdődik elölről...