Lagavulin legyen majd egyszer mindenképp, de kezdéshez azért egy könnyedebb whisky nagy valószínűséggel alkalmasabb.
Egyébként, ha a legelső benyomás egy finomnak mondott single maltról nem feltétlen pozitív, akkor érdemes kis időt hagyni neki. A pohárban is változhat illetve az üvegben, ahogy a szint csökken, úgy jöhetnek elő újabb élmények az itókával kapcsolatban.
Személyes élményem, a szépséges "sima" (10 éves) Glenmorangie kapcsán: üvegbontás utáni első kóstolás nem volt kifejezetten pozitív élmény, illatra is inkább büdös volt. Lehet, hogy én voltam rossz passzban, lehet hogy a whisky, de arra gondoltam, hogy legközelebb a szörnyeteget (Ardbeg 10) magában rendelem, mert annak a tengeri, hínáros, tőzegfüstös, sós (majd édes) ízét kimondottan magával ragadónak találtam. Majd a második, harmadik kóstoláskor, illetve később, ahogy fogyott a szint a 10 éves Glenmorangie üvegében, már nagyon ízlett, valóban lágy, finom és selymes volt. Amikor elfogyott elhatároztam, hogy egyszer még, ha más alap maltokon is túl leszek még visszatérek e nedűhöz vagy 12 éves nővéreihez...
Írtad, hogy nem vagy otthon a témában csak ezért említeném, hogy single maltot jó tisztán vizsgálni, élvezni illatra és ízre is, majd pár csepp vízzel lehet újabb illatokat, ízélményt előcsalogatni.
Nekem illatra adnak fenomenális élményt a könnyedebb maltok, nagyon hosszan szeretem őket szagolgatni. Ezzel kapcsolatban lenne kérdésem:
Kóstolásához, pontosabban az illat élvezetéhez milyen poharat használtok? Van egy Glencairn poharam, ami minden más itthon lévő poharamnál alkalmasabb a szimatoláshoz. Van ennél jobb vagy ehhez hasonló illatélményt nyújtó pohár? Kellene még párat beszeretni, mert ennyire intenzív illatmintát csak ebből az egy pohárból tudok nyerni.