update: Érkezés (Arrival) - Azt hiszem egy időre szakítok a Sci-fikkel...

Udate a végén!!

NO SPOILER

Tegnap barátnőmmel néztük a fent említett filmet. B-o-r-z-a-l-m-a-s volt, véleményen szerint egy szegénységi bizonyítvány a rendezőtől, a nézőktől akik IMDB-n 8.1-re értékelték, és egy tökéletes kórtörténet a "gondolkodtató Sci-fiől" mint kategóriáról. Az utolsó Sci-fi amivel próbálkoztam kb egy hónapja az az Asztronauta (Astronaut's wife) volt, hasonló színvonal, de azt legalább nem 8.1 hanem 5.3 pontra értékelték ugyanazon az oldalon...

És hogy mi a bajom a filmmel?

Egy olyan kategóriában indul, amit én magamban "gondolkodtató sci-fi"-nek neveztem el, tehát a nézőt nem olyan világi dolgokkal mint színes lézernyalábok cikázásával, űrbázisokkal és űrcsatákkal próbálja szórakoztatni, hanem a világegyetem nagy kérdéseit próbálja feszegetni. Ez ennél a filmnél konkrétan annyit jelent, hogy:
-Hogyan viselkednénk, ha idegenek (békés módon) megjelennének
-Honnan tudnánk, hogy békés szándékkal jöttek
-Hogyan vennénk fel kapcsolatot velük, hogyan tudnánk kommunikálni,
-A kommunikáció milyensége mennyire befolyásolja a létezésünket
-Az idő folyása, megváltoztathatjuk-e a múltat, láthatjuk-e a jövőt
tudnánk-e kommunikálni, vagy nyelvi nehézségek, értelmi különbségek ezt lehetetlenné tennék
Aztán belekevernek még egy kis politikai vonulatot is a szokásos klisékkel:
-képesek lennének-e a kormányok együttműködni
-nem-e támadnánk meg az idegeneket az első legkisebb félreértés okán

A megvalósítás szánalmasan, már már komikusan gyengére sikerült. A probléma az, hogy ha a film abba a zsánerbe érkezik, ahol filozófiai kérdéseket feszegetnek és akarnak erre valami okosnak tűnőt kitalálni, akkor bizony nem árt, ha a rendezőnek/forgatókönyvírónak, akárkinek a természettudományokban van legalább egy legalapvetőbb jártassága, vagy van legalább képzelőereje, vagy ha ezek nincsenek is meg, legalább van annyi történetmesélői önkritikája, hogy a sztoriban nem hagy akkora logikai bukfenceket, amelyeket okostelefonon két cikk elolvasása közben fél füllel eme remekműre koncentrálva kilométeres távolságból ki lehet szúrni, miközben a film próbál okosnak tűnni. Nem, ennek a filmnek a készítői ezekkel a tulajdonságokkal nem rendelkeznek, de nem is ez a legnagyobb baj.

A legnagyobb baj, hogy a készítők mindenkit (politikusok, tudósok, katonák) butácskának állítanak be, miközben az ő művük helikopter...

Nézzük sorjában:
SPOILER

Idejönnek feltehetőleg a galaxis egy másik szegletéből idegenek és úgy tűnik, hogy a kommunikáció áthatolhatatlan problémát okoz, mert miután a hangalapú kommunikáció csődöt mond ők hieroglifákkal bombáznak minket (!!!), a mi fő-szakértőnknek meg a legjobb ötlete az, hogy kézzel táblára írt szavakkal próbálkozzon Így hónapokba telik, hogy a közösen megértett írott szókincset 1-2 szóra bővítsük :))
Ez aztán igen valószerű.

A hadsereg és vezetői illetve különösen az Ámerikán kívüli országok mind hülyék, mert anélkül hogy az UFO-k konkrét agressziót mutatnának, komolyan fontolgatják az idegen, a galaxist vagy galaxisokat átutazott űrhajók megtámadását. Tankokkal, hadihajókkal...

A rendező akinek nyilván halvány lila ibolyája nincs arról, hogy mi a fizikai értelemben vett idő meg az hogyan folyik és legfőképpen miért előrefelé folyik megpróbálja az utolsó 1/2 órában eladni nekünk azt a történetet, hogy az idegenek egyszerre látják a múltat, jelent és a jövőt (!!) és csak a nyelvüket megtanulva mi és képessé válhatunk erre.

A butuska kínai főkatonát, aki meg akarja támadni a Kínában leszállt UFO-t, pedig egy a jövőben átadott, de a jelenben bevetett üzenettel sikerül a főszereplőnek leszerelnie (halott felesége utolsó szavai). Szóval egy ilyen "a jövőből visszahatunk a múltba" végkifejlete lett a filmnek, ami ha csak nincsen nagyon jól előkészítve és legalább az egyből észrevehető paradoxonok kigyomlálva, akkor általában szánalmas lesz a végeredmény. Az is lett...

hozzászólásokra reagálva:
UPDATE
Én úgy vagyok a Sci-fivel, hogy ha már valamilyen történetet sci-fi köntösbe öltöztetnek, akkor legalább minimálisan ügyeljenek rá, hogy az a ruha ne legyen szakadt, ne látsszon ki a segge annak amit felöltöztettek ebbe a ruhába, különben a mondanivaló -átvitt értelemben- úgy jár mint ők itt a képeken
http://www.tudasfaja.com/amikor-a-cicanadrag-mar-nem-vicc-elkepeszto-kepek-a-4-nel/
Lehet hogy vannak belső értékek, de ettől még nem fogok arra koncentrálni, mert a megjelenés és az első benyomások annyira zavaróak. Ugyanígy lehet hogy ez a film fércmű némely ezerszer lerágott nem-sci-fi témákat is próbál boncolgatni (ugyancsak igen sekélyesen), de nehéz ezt értékelni, ha a körítés ennyire gyenge.

Tehát például sci-fiben én -extrém példa- nem tudom eltűrni, ha valakik mondjuk csak úgy beszélgetnek az űr vákuumjában, rádió nélkül illetve hangok rázzák meg az űrhajót. Ez extrém példa volt, de mondjuk a 60-as években még ez volt a szint sci-fi regény fronton, manapság szerencsére már nem.

És akkor visszatérve erre a remekműre:
Ha a rendező okosnak tűnő sztorit akar előadni, tudósokkal felsőbbrendű idegen fajjal, "mi lenne-ha" kérdésekkel etc. akkor vegye a fáradtságot, hogy hihető történetvezetést, konfliktusokat találjon ki, mert ami itt volt az még egy Marvel-féle szuperhősös filmbe is túl egyszerű lenne.

Mégis hogyan vegyek komolyan egy elgondolkodtatónak szánt filmet, ami azzal kezdődik, hogy
-mindenki hülye, csak a főhős (=rendező) helikopter

aztán abban teljesedik ki, hogy:
-a kormányok és a hadseregek vezetői egybites idióták, akik nyomós indok nélkül meg akarnak támadni egy a világegyetemet vagy legalábbis a galaxist átszelő űrhajó-flottát. Tankokkal és hadihajókkal...

Több hónap alatt addig jutnak a kommunikációs kísérletek, hogy az egyik oldal füstjelekkel próbál kommunikálni, a másik pedig táblára kézzel felírt szavakkal. igen valószerű...

Kb. két mondatban van előadva, hogy ezek az idegenek bizony egyszerre élik a múltat, jelent és jövőt, az idő ráadásul számukra nem egy, hanem többdimenziós és ennek a képességnek a füsthieroglifa-nyelv az egyetlen kulcsa, amit ha mi is megtanulunk képesek leszünk rá. Jó oké, de talán ezt lehetett volna picit ragozni, talán...

Aztán ott van a jövőből hatunk vissza a múltra dolog is. Ez is megérne egy misét, de tökéletesen semennyire sem lett kibontva, pedig azért néhányan kíváncsiak lettünk volna rá, hogy egynémely az időutazással kapcsolatos paradoxont (pld: nagypapa paradoxon) hogyan próbál meg feloldani a film.

Nem, nem azt várom, hogy minden sci-fi ilyen technikai/tudományos kérdésekkel foglalkozzon, de ha már a film központi témája az, hogy van jövőből múltba visszahatás, illetve az idő több dimenziós meg hasonló ötletek, akkor ezeket bontsa már ki a legelemibb formában.

Nekem ezek a hiányosságok csak azt mutatják, hogy a film készítői azt gondolták, hogy tálalnak valami százszor feldolgozott romantikus témát (döntéseink mellett kiállni, másodszor is végigjárni az utat, akkor is ha tudjuk hogy végződik etc) előrángatnak hozzá valami sci-fi díszletet a seggükből valami totál nem végiggondolt idő-teóriával és nekünk hasra kéne esnünk és nem meglátni, hogy a frissen mázolt faszád mögött nem hogy szobák meg ház, hanem légüres tér van...