Bömbi-blog, első rész

Szeretem az erős autókat.Néhány kisebb motoros benzines után pár éve vettem egy 2.4 JTD 156-os Alfát, 175 lóerővel. A mennyország volt. Egy pillanatnyi kattanás miatt lecseréltem egy 2.0 turbós benzines Volvo S60-ra. 5 hónapig bírtam, hiányzott a turbódízel hátbavágása.

Mindig tetszettek az E46-osok, de sosem mertem belevágni, mert "csak lelakottak vannak", "drága a fenntartásuk", "köcsögbmw-s leszek". De most gondoltam, egyszer élünk. Kell nekem egy E46, lehetőleg nagy köbcentis dízel és főleg automata. Nyerő kombó.

Gyorsan meg is lett a kiszemelt, 2001-es 330D automata touring. Klíma, automata fényszóró, esőszenzor, multikormány, xenon. Gyárilag 184 LE, de egy szolid chip feltolta 220-ra.

Nem a legszebb példány esztétikailag, de műszakilag rendben levőnek tűnt. És számomra ez fontosabb, mint a külcsíny. Állítható futómű van alatta, de kaptam hozzá egy fix ültető szettet és a gyári rugókat és lengéscsillapítókat is. Koszos kívül-belül, de rozsda csak egy helyen van, a hátsó sárvédőnél, kezelhető mértékű. Picit alkudtam és el is hoztam.

Vétel után olajcsere, szűrőkkel. A szerencsekör már itt kezdődik, a levegőszűrő, amit a kereső dobott hozzá, rövidebb volt jóval, mint ami kellene. Így, hétvége lévén, visszakerült a régi, amíg a megfelelő cseredarabot be nem szerzem.

Átírás, szép összeg, de problémamentesen lement. Egy céget bíztam meg az ügyintézéssel, 10 ezer forint felárért 2 nap múlva a nevemen volt a kocsi.

Eddig csak helyben tesztelgettem, jól ment, végre éreztem megint az erőt. Nosza, akkor sétáltassuk meg egy vidéki rokonlátogatás keretében. Szombat reggel el is indultam Budapestről a 170 kilométerre levő kisvárosba. Természetesen dugó dugó hátán az autópályán, nagyon nem lehetett haladni, csak Balatonvilágos után, letérve a pályáról.

Ekkor történt egy furcsaság. A műszerfalon felvillant egy jel, majd fél perc múlva el is tűnt:

Ez az utolsó 30 kilométeren többször is megismétlődött. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, mivel nem állandóan jelzett. A célállomásra érve, kávé után azért gondoltam utánanézek. Kiderült, hogy alacsony hűtőfolyadék szintet jelez. Lementem a kocsihoz (társasházi parkoló), belenéztem a kiegyenlítőtartályba és valóban nem nagyon volt benne folyadék. Alábújtam és láttam is csöpögést. Innen indul egy pár órás meló, kiegyenlítőtartály kiszerelés néven. Kiszedtem, alig ömlött rám pár liter folyadék. Ellenőriztem a csatlakozásokat (csókoltatom azt a bajor mérnököt, aki ezeket a gyorsbiztosítós csatlakozásokat megálmodta egy nyomás alatt álló rendszerbe), esetleges repedéseket, majd visszaapplikáltam a tartályt a helyére. Feltöltés, légtelenítés, fürdés.

Délután indulás hazafelé. 8-as út, emelkedő, tempomat. Fura volt, hogy sebességtartás közben időnként egy pillanatra meglódul a fordulatszám. Aztán jött a jeges veríték. Lámpa, megállok, majd zöldnél indulnék, de az automata nem kúszik, pörgetésre sem mozdul. Gyújtás le, fel, elindul. Az első lehetőségnél félreállok, ellenőrzöm, amit ilyenkor hirtelen lehet, nem látok semmit.Akkor ez van, mégsem alhatunk itt, menjünk tovább. Körforgalom, kihajtok, enyhe emelkedő. Hopp, a kocsi nem gyorsul, csak pörög. Gyorsan félre az út szélére. Újraindítás, se előre, sem hátra nem mozdul. Király, előrefelé dombnak nem tudok menni, visszafelé csak a körforgalomba tudnék begurulni. Telefon pesti (autószerelő) rokonnak, autóba vágja magát és jön.

Itt következik egy másfél órás ücsörgés a kocsiban, pár ellenőrzéssel. Egyszer elindult, 200 métert arrébb is tudtam állni. Nem baj, legalább kicsit jobb helyen állok. Megjön a rokon, kötél akaszt (tudom, automatát nem vontatunk), elhúzzuk a 200 méterre levő benzinkútig. Beszélünk a kutasokkal, hogy maradhat-e a kocsi, míg kerítünk trélert. Mázlim van, pont ott egy srác, aki egész baráti áron hazahozza. Rokon elindult vissza, én várom a srácot a trélerrel.

Megjön, felcsörlőzi. Az első lököst kicsit megviseli a folyamat, de teszek rá.

Az 5 napos autó tréleren, 140 kilométerre otthontól. Jól kezdődik... No sebaj, hazaértünk.

A következő napokban megkezdődött az új váltó levadászása. A dolgot nehezítette, hogy nem tudtuk, pontosan hol a hiba. Lehet maga a váltó, vagy a citrom is. Egy bontott váltó 180-200 ezer, a citrom újonnan 145 ezer. Egyik sem két fillér.

Közben, ahogy nézegettem, ha hideg volt a motor, kb. fél percig működött a váltó, aztán vége. Ez feldobta bennem az ötletet, hogy meg kellene próbálni egy váltóolaj cserét. Max kidobtam az ablakon pár Deákot. Meg is rendeltem a szűrőt tömítésekkel és új csavarokkal, illetve 8 liter váltóolajat. Az első ráérő napomon neki is estem, miután utánanéztem a folyamatnak.

A munkabiztonság rajongóinak:

Pár óra alatt meg is volt, többszörösen átjáratva és utántöltve. Ilyenkor nagyjából a mennyiség fele jön le, tehát több körös lesz a történet. Viszont a váltó elindult, működött előre, hátra. Leszedtem a kocsit a bakokról, menjünk próbakört. Szépen ment, nem rángatott, nem csúszott. De hogy ez se legyen eseménytelen, egyszercsak gőz jött a motorháztető alól a próbaúton. Nézem a vízhőmérőt, a pirosban van. Félreállok, leállítom, felnyitom a motorháztetőt. Tiszta egy merő fagyálló a motortér. Király, eldurrant egy vízcső. Ahogy keresem, meglátom a hibát. Én barom rosszul raktam vissza a kiegyenlítőtartály felső vízcsövét (ismét a gyorsrögzítős csatlakozás), letolta a nyomás a csövet és elfosta a vizet. Itt kezdődött egy másfél órás hűtés-töltés-légtelenítés. Több, mint 5 liter hűtőfolyadékot nyelt el. Sokalltam, de utánanézve a hűtőrendszer kb. 10 literes.

Szerencsére baj nem lett, bár azóta is minden indulás előtt ellenőrzöm a vízszintet. A váltóolaj cseréje óta kb. 500 kilométert mentem vele, egyelőre jónak tűnik.

Folytatása következik.