Rámolás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka és egy fiatal fiú. Budapesten laktak egy nagyon pici lakásban, ahol nem volt lift. Egy ágyat szerettek volna elvinni egy raktárba.
Az anyuka gyorsan szét is szerelte az ágyat, és lement az kocsihoz, kezében egy pár ágyrésszel, hogy ha jön a fiú, akkor rakhassa is be az ágyat a szintén pici autóba.
Az ágyat öt részre lehetett szétszedni. Ágyrács és a négy oldal. A fiú nézte a darabokat, aztán megragadta az ágyrácsot. Levitte.
Aztán visszament a lakásba, és hozta a következőt. Ez volt a legnagyobb, a legnehezebb, és a legrosszabb fogású. Nagyon lassan tudott csak menni. Párszor kis híján legurult a csigalépcsőről. A körfolyosón kint állt pár ember, akik nyugodtan cigiztek, és nem akartak tudomást venni a cipekedő gyerekről. A kisfiú leért a földszintre, amikor hallotta, hogy nyílt a kapu. Kicsit gyorsabban próbált menni, mert a kapu kinyitása nem volt könnyű, pláne, ha volt egy nagy darab fa az ember kezében. Egy fiatal hölgy jött be, és amint megpillantotta a legényt, tempósabb sétába kezdett, hogy ne kelljen segíteni. A fiú azért köszönt, hátha meghatja a lány szívét, és nyitva tartja még egy picit a nagy ajtót. De nem. Valahogy viszont sikerült kimennie, és lemenni az utcán az autóhoz....
Megérkeztek a raktárhoz. Megálltak a parkolóban. Az anyuka bevitte a cuccokat, a fiúnak pedig vigyáznia kellett az autóra. Az anyuka is majd' megszakadt, de az embereknek eszükbe se jutott segíteni.

Hát igen. Itt tartunk.