Néz!

Néz.
Sokat lát. Talán túl sokat.
Nyitott szemmel, nyitott szívvel.
Nem birodalom, még csak nem is ország sem tartomány, csak egy kis szegelet, amiben minden benne van. És ha mégis körbeveszi a feketeség, belül lámpásként világít a reménység.
Szeret.

Néz.
Nem akar látni. Semmit
Mert nem hisz a szemének, nem hisz a szívének.
Furcsa kis világ, hazug mondatok. Kiforgatott szavak, gonosz gondolatok. Menekülni szeretne de nincs hova. Végleg be van zárva, ez lett az otthona.
Gyűlöl.

Néz.
Nem látják. Nem létezik.
Vakok a szemek, üresek a szívek.
Ha egyszer erre jársz, nem kér túl sokat, nézz vissza rá, mosolyogj, mutasd meg az igazi arcodat. A hullámok között így talán levegőt vehet, mielőtt megfullad.
Még él.

Csak néz.

Irka-firka