[Re:] [Racecam:] Néz! - BLOGOUT fórum
üzenetek
hozzászólások
Blog
Gyűlöl, mert tükör az Őt körülvevő Világra? Mosolyogjon, és lesz, ki visszamosolyog! Nézzen nyitottabb szemmel, és lásson is! 
Ha ez ilyen egyszerű lenne.
A szeme nyitva és a szíve is. Nem olvastad? 
Szerintem a lényeg, hogy aki NÉZ , az ugyanaz az ember, csak reagál az őt ért hatásokra. Mindenkiben megvan a szeretet, a gyűlölet, és kialakulhat a depresszió . Az a kérdés, hogy az elménk álltal , vagy az igazi sohasem változó belső valónk szerint élünk.Van testünk, érzékszerveink, kár lenne ezt elnyomni, és nem is tudjuk.Az agyunk vezérli ezeket. Emiatt váltakozik bennünk a szeretet, gyűlölet. A birtoklási vágy, a ragaszkodás is ennek a terméke.
Ezek a dolgok körülvesznek bennünket, ezzel azonosulunk. Az agyunkkal. Pedig legbelül ott van az időtlen, változatlan bölcs szellemünk, ami mi vagyunk. Fel kellene ismerni, hogy minden változik, hogy mindennek két oldala van, az egyik nem létezik a másik nélkül. Meg kell élnünk a dolgokat, de úgy hogy tudjuk, ezek nem többek mint tapasztalatok, és közben a szellemünk álltal a lelki békénket megőrizni. Tulajdonképp mi is két oldalból vagyunk, / test és szellem /, és mind a két oldal egyformán fontos.
Kazimír
(őstag)
Kevés.
Ehhez én is.
Hitelesnek.
És őszintének.
Igaznak.
Tovább(ra) is.
Ennyit kell.
Így van.
De aki néz az nem biztos, hogy lát is. Valamit lát persze, de sokszor csak körvonalakat. Ebből egészíti ki a teljes képet. Amilyenre sikerül. És azt fogadja el valóságnak. Nem csak elfogadja, el is hiszi.
De aki néz, az láthat is. Élesen, tisztán. Az "igazi valóságot". És azt nem biztos, hogy el is tudja fogadni. Elhinni meg végképp nem.
Nem tudom, melyik a jobb.... 
Az én lelkemben béke van.
Az én tapasztalatom az, hogy többféleképp is tudjuk látni ugyanazt a dolgot. A szemünkkel, és felülemelkedve is , a másik szemünkkel. A valóság mindenkinek az, amit érez egy dologgal kapcsolatban. Mégha a valósághoz semmi köze sincs, akkor is. Csak görcsösen vissza akar hozni egy érzést, egy életet, ami nincs. Akkor sincs, ha ezerszer a fejét veri a falba, és ezerszer visszajátsza hogy mit kellett volna tenni. Ezáltal alakul ki a gyűlölet, és ha nem változik a helyzet, akkor a depresszió. A másikat okoljuk, pedig mindenki csak úgy küzd a boldogságáért, ahogy tud. Nem mindíg helyesen, de ezért majd ő fogja átélni a következményeket, ez nem a mi dolgunk. Ha felülről nézzük a dolgokat, akkor elfogadjuk hogy az életben vannak jó, és rossz dolgok. Ha épp a rossz dolgot kell átélnünk, tehetjük úgy is hogy egyfolytában büntetjük magunkat a rosszkedvvel, / ami a másiknak mindegy aki bánatot okozott, / , vagy elfogadjuk a dolgokat, és derűsek maradunk akármi történik velünk.
Race: nagyon örülök hogy a lelkedben béke van. 
Láss a bölcs, mindent megbocsájtó, mindent elfogadó, igazi szemeddel, én azt kívánom neked.
Nekem egy folyamatnak tűnt, amiben lassan elvész az optimizmus. Örömmel hallom, hogy tévedtem. Épp elég szomorú, hogy lassan akármerre nézünk, mindenfelé üres tekintetek bámulnak vissza. Ez a Világ nagyon elzombisodott.
Az optimizmus soha nem veszik el.
De az írás nem rólam szól (nem is írás, csak jegyzet talán, vagy irka-firka.), inkább csak egy elkapott tekintet.
Most már nem számít, hogy tudom-e. Kiderült. 
