Szerintem a lényeg, hogy aki NÉZ , az ugyanaz az ember, csak reagál az őt ért hatásokra. Mindenkiben megvan a szeretet, a gyűlölet, és kialakulhat a depresszió . Az a kérdés, hogy az elménk álltal , vagy az igazi sohasem változó belső valónk szerint élünk.Van testünk, érzékszerveink, kár lenne ezt elnyomni, és nem is tudjuk.Az agyunk vezérli ezeket. Emiatt váltakozik bennünk a szeretet, gyűlölet. A birtoklási vágy, a ragaszkodás is ennek a terméke.
Ezek a dolgok körülvesznek bennünket, ezzel azonosulunk. Az agyunkkal. Pedig legbelül ott van az időtlen, változatlan bölcs szellemünk, ami mi vagyunk. Fel kellene ismerni, hogy minden változik, hogy mindennek két oldala van, az egyik nem létezik a másik nélkül. Meg kell élnünk a dolgokat, de úgy hogy tudjuk, ezek nem többek mint tapasztalatok, és közben a szellemünk álltal a lelki békénket megőrizni. Tulajdonképp mi is két oldalból vagyunk, / test és szellem /, és mind a két oldal egyformán fontos.