Bűnöző lettem

Hetente 1-2 alkalommal, munkámból adódóan el kell vinnem néhány papírt egy intézménybe. Ez, azon a napon sem történt másképpen, elmentem, leparkoltam az épület előtt. A járda melletti részen van egy sáv, ahol parkolni lehet, de mivel sok volt az autó, ezért csak ferdén tudtam leparkolni. Amit még tudni kell, hogy egy 2 sávos , egyirányú utcáról van szó.

Amikor végeztem, kijöttem , beültem a főnököm Skoda SuperB – be, és elindítottam. Sűrűn álltak ott az autók, ezért lassan, - csak a kuplungot felengedve, gázadás nélkül – kezdtem el tolatni. Közben figyeltem hátra, oldalra, szűk volt a hely. Már majdnem alászedtem a kormányt, hogy elkezdjek fordulni, amikor puffanást hallottam.

Fék , 1 – es, előregurulás után kiszálltam az autóból , és láttam egy középkorúnak tűnő nőt, aki a kocsi mögött állt, és a biciklijét nézte. Letolattam, elütöttem, hogy tehettem ilyet, miért nem figyelek, amikor vezetek , és hasonló mondatokat mondott.

Életem azóta sem vett nagyon gyökeres fordulatot pozitív irányba, ezt is mondhatnám, hogy elég rossz lett az életünk az anyagi, és egyéb dolgok alakulása miatt. Ez annyira hiányzott még nekem, mint üveges Tóthnak a hanyattesés.

Felsegítettem, kimentünk a járdára, a biciklin a bevásárlókosár, ami alapesetben felülnézetből négyzet alakú, az most „L” alakú lett. Hívta a 2 fiát, férjét, akik a körülményekhez képest azért higgadtan reagálták le a helyzetet, engem vert a víz, minden bajom volt.

Kihívták a rendőröket, akik szondázás után elkérték a papírokat, rekonstruáltatták velünk a helyzetet, lefényképeztek mindent, leíratták velem, hogy mi történt, a nőt elvitették mentővel, mit lehet tudni alapon, és elmentek.

Visszamentem a munkahelyemre, ahol főnököm már várt, teljesen nyugodtan fogadott, ismeri az életkörülményeimet, megnyugtatott, ne izguljak, nincs semmi gond, ne foglalkozzak az autóval , nyugodjak meg, ez nekem nem fog pénzbe kerülni. Ekkor még majdnem meg is nyugodtam.

Aztán 17:07 – kor csörgött a telefonom, az egyik helyszínelő rendőr volt, és közölte velem: „A hölgy kulcscsonttörést szenvedett, és holnap műtik” ... Megint levert a víz, sajnáltam a nőt, meg a lelkiismeretfurdalás kezdett marni, hogy mit csináltam ... de ekkor a rendőr folytatta: „Mivel 8 napon túl gyógyuló balesetet okoztam, ezért büntetőeljárás indul ellenem, aminek a büntetési tétele jogosítványelvétel 6 – 12 hónapig, pénzbüntetés 200.000 – 300.000 Ft -ig."

Na ... itt azt hiszem egy kicsit megszédültem ..................... bűnöző lettem.

Azóta eltelt pár nap, és az ember elkezd ilyenkor gondolkodni. Tudom, a lényegen nem változtat, de minél többet agyalok rajta, annál inkább biztos vagyok benne, hogy nem én ütöttem el, hanem ő jött nekem.

A bal oldali kulcscsontja törött el, a jobb oldalának, amivel elvileg az autóval találkozni kellett volna, annak semmi baja nem volt. A 2 sávos út jobb oldalán álltam, ferdén a járda melletti sávban, menetirány szerinti oldalon, és nem az autó hátsó része, hanem az autó bal hátsó sarka találkozott a biciklissel, és ezért deformálódott el úgy a biciklis kosár. A nő elmondta, hogy ő direkt mindig beljebb megy a biciklivel, pont a parkoló autók miatt, meg ő ott /innen kb. 200 – 250 méterre lévő kereszteződésben/ le akart már kanyarodni balra.

Szerintem ő már elkezdett besorolni a 2 sáv között , hogy le tudjon kanyarodni, és közben hátrafele nézett, különben észre kellett volna venni, egy 6 méteres fehér autót, ami majdnem merőlegesen keresztbe áll előtte. A rendőr többször is megkérdezte, hogy mit keresett a 2 sávos út közepén. Egy ismerős /volt rendőr/ szerint ez lehet az egyetlen esélyem a büntetés mérséklésére, hogy ha sikerül kettős felelősséget megállapítani.

Be kell majd mennem egy kihallgatásra, ahová az ismerős szerint jó lenne már ügyvéddel mennék be, lesz számos fényképem, több oldalról is lefényképeznek, talán még egy portfólió is készül majd , ujjlenyomat, mint egy anyagyilkosról. Végülis, akár az is lehettem volna, ha úgy esik, és esetleg a fejét töri be. Aztán jegyzőkönyv felvétel, és meg kell próbálni közvetítői eljárást kérni, kezdeményezni, és a nővel megegyezni, egy remélhetőleg kisebb összegben. Bár ezek után, hogy kórházba került, megműtötték miattam, gondolom nem éppen kedvesen gondol rám, és nem azon lesz , hogy nekem minél jobb legyen. Ha nem siekerül megegyezni, akkor arendőrség próbál döntést hozni, ha nem tud, akkor bíróság, ahol lehet elsőfok, másodfok, fellebbezés stb. A büntetés kiszabásakor állítólag néznek minden körülményt, anyagi, családi helyzetet ... mondjuk erről tudok neki vinni egy köteg neurológiai jelentést, évekre visszamenőleg.

Jelenleg /2012.05.31./ ott tart a dolog, hogy az egyik munkatársam sógora ügyvéd, akihez hétfőn megyek /2012.06.04./ , és elbeszélgetünk ... az még nem fizetős buli. Aztán arra gondoltam, hogy kedden bemegyek az igazgatóhoz, hogy mivel munkaidőben, munkaügyben jártam el, és akkor történt a dolog, nem lehetne – e, hogy a cég ügyvédje képviseljen engem.

A rendőrök nagyon korrektek voltak, és a cégvezetés is irányomban, ezért hálás is vagyok nekik. A felelősségem elismerem, elismeretm – ezt lehet nem kellett volna - , de egy kicsit erősnek érzem a büntetési tétel nagyságát.

Ha valakinek volt hasonló esete, ne tartsa magában, ossza meg, és azt is mi lett a vége, ő mivel enyhítette a dolgot, ha tudta enyhíteni. Stresszelni nem kell, mert már így is sík ideg vagyok. Köszönöm, hogy elolvastad.