Egy "tökéletes" reggel

Voltak már rossz reggeleim, de eddig a mai viszi a prímet messze. Kezdődött ott, hogy nem bírtam elaludni éjjel. Folytatódott ott, hogy a szomszéd szokásos üvöltözésére 10 perc alvás után felébredtem. Majd jött a vihar, bőséges menydörgéssel. Már reggel volt, és még mindig talpon voltam. És ekkor jött a kegyelemdöfés...

Apám hívott. Furcsa volt, mostanság nem hívott reggel 9 körül. A hangján hallottam, hogy baj van. Hát igazam is lett. Reggel 7:15-kor, 68 évesen, rákban elhunyt a nagyi. Nagyapám is nagyon nincs jól. Szóval megvan a tökéletes horror a család számára. Épp találkozni készülök apámmal, barátnőjével, és a féltestvéremmel. Mindenki zokog rajtam kívül. Én is még csak azért nem teszem, mert valószínűleg nem fogtam még fel a dolgot. Ráadásul ha én is összeomlok, ki tartaná a többiekben a lelket?

Ez a bejegyzés nem tudom miért született. Gondolom a sokkhatás nagyban tehet róla.