Asus N50 notebook tartósteszt

Prológus

Négy éve kezdődött az aktív életpályája, ami mostanra ért véget. Úgy gondolom, hogy négy év hosszú időnek számít egy laptop életében, annak ellenére is, hogy nem túlzottan látszik meg rajta. Nézzük meg, hogy mi változott ennyi idő alatt újkorához képest!

Érettségi előtt, 2008. decemberében merült fel az igény, hogy lassan be kéne szerezni egy hordozható jószágot, ami kiszolgál az egyetemi évek alatt is. Mivel hosszú távra lett tervezve, így a rászánt összeg kétszázezer forint környékén lett meghatározva. Elvárás volt a 45 nm-es Core2Duo processzor az alacsonyabb fogyasztás és hőtermelés miatt, legalább 2 GB memória, és valami jobb videokártya.

Kiválasztásnál voltak azért nehézségek. Sajnos nem teljesen tudtam még én sem, hogy mit akarok. Hiába, 18 évesen még nem mindenkinek nőtt be teljesen a feje lágya. A keresés elején még bőszen nézegettem a három-négyszázezres játékosabb notikat. Ha jól emlékszem, talán Dell XPS-ek voltak. Mindenképpen valami asztali gépet helyettesítő laposban akartam gondolkodni, ha már egyszer magammal viszem, legyen olyan, mint az otthoni megszokott. Ennek leginkább az akkori gyenge mobil videokártyák szabtak gátat. De ekkora keret ugye nem állt rendelkezésre, visszagondolva hiba is lett volna ennyit rászánni egy olyan gépre, szóval maradt az alacsonyabb árfekvésű kategória.

Olcsóbb, százötvenezer környékén lévő gépek szinte mind Intel grafikuskártyával voltak szerelve, amik nem voltak azért olyan erősek akkoriban az átlagos igényekhez képest, mint manapság. Emiatt ezek kiestek. Hosszú keresés után szinte már megvolt a kiszemelt példány egy Acer személyében (valami Core2Duo processzor, 2 GB memória, 9600M GT), de az egyik üzlettől kaptam e-mailben egy ajánlatot egy olyan gépre, amit addig nem is láttam a boltok kínálatában. Ez volt az Asus N50, kicsivel többért, mint kettőszázezer magyar pénz. Meglátásom szerint manapság ennyi pénzért sokkal jobb gépet kap az ember az átlagfelhasználáshoz képest, mint 4 éve, így talán kicsit furcsának tűnik ekkora teljesítmény ilyen összegért történő kínálása.

Rögtön utána is néztem a típusnak. P7350-es proci - 2 GHz, 45 nm -; 3 GB memória - legalább jó lesz a 32 bites oprendszer -; 9300M GS - arany középút a nagy fogyasztás és a sivár teljesítmény között. Ezen kívül néhány extra is volt benne: LED-es háttérvilágítású kijelző, numerikus résszel ellátott billentyűzet, érintő-felületes funkciógombok, ujjlenyomat-olvasó és beépített levegőionizátor. Utóbbi még ma is érdekesnek (viccesnek?) számítana egy hordozható gépben. Szóval rögtön megtetszett. Ugyan teljesítményben a korábban kinézett Acer alatt volt, de az egy évvel több garancia, a kinézet, és a többi "extra" kompenzálta ezt számomra. Némi átbeszélés után megtörtént a rábólintás, így hát megrendelésre került a kiszemelt példány egy borongós decemberi pénteken. Két nap múlva, vasárnap át is lehetett venni az USAnotebook.hu Váci úton lévő üzletében.

A gép adatlapja

Ugorjunk egyet az időben, és nézzük meg, hogy néz ki a történet főszereplője a jelenkorban, habár nem sokat változott az évek folyamán.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!