Az iraki mítoszok top tizenegyes listája 2007-ből

Írta Michael Schwartz
2008. január 06.

Huffington Post

A legjobb top tízes listát 2007-bel Juan Cole állította össze "Az iraki mítoszok top tízes listája" címmel. Irakban az elmúlt év a mítoszok éve volt, amely a Bush-kormányzat óriási média kampányával kezdődött, és az volt a célja, hogy a tényekkel ellentétben valódi sikerként mutassa be az erőszak megfékezését - ami az 1. számú mítosz. Ezzel a mítoszok egy teljesen új zsánere született, olyanok mint Cole listájában a 10. - ti. hogy a háború már nem is játszik olyan fontos szerepet az elnökválasztási kampányban -, vagy az, ami Cole-nál a 8.: hogy a megszállás csökkentette (vagy akár meg is szűntette) a vallási irányzatok közti erőszakot.

Cole ezek mellett néhány más, a témához nem olyan szorosan kapcsolódó mítoszt is felvett a listájába, amiket azonban mi sem hagyhatunk szó nélkül. Így a 3-as számú például az, hogy Irak északi része békés és gazdaságilag fellendülőben van. A 2. pedig, hogy az iraki szeretnék, ha az USA fenntartaná a megszállást.

Szeretnék azonban még egy mítoszt leleplezni és hozzátenni a listához, amelyet én még az előzőeknél is undorítóbbnak találok, nevezetesen azt, hogy a megszállás helyreállította a békét Anbar tartomány és Bagdad nagy részén. A vihar előtti csend és a béke két különböző fogalom és itt békéről biztosan nem eshet szó. Az erőszakos cselekmények számának visszaesése, igazából annak köszönhető, hogy az USA felhagyott a lázadók kezén lévő területeken végrehajtott kegyetlen rajtaütésekkel, amelyek a háború kezdete óta a legnagyobb mértékben járult hozzá az erőszakos cselekmények és a polgári áldozatok számához. Ezek a házkutatásokból álló rajtaütések, amelyek lázadóknak tartott emberek elfogását szolgálták, brutális letartóztatásokat és támadásokat váltotta ki az amer[/IMG]ikai katonákból, akik féltek a családok tagjainak fegyveres ellenállásától, amikor otthonaikat lerohanják, ill. az út menti bombatámadásoktól, amelyek az ilyen rajtaütések meggátolását, akadályozását szolgálták. Ha az irakiak megpróbáltak ellenállni, az rendszerint elhúzódó lövöldözéshez vezetett, ami végül az amerikai tüzérség vagy légierő bevonását váltotta ki és egyben egész épületek, háztömbök elpusztításához vezetett.

A megszállás visszaszorította az erőszakot, de nem azért, mert az irakiak már nem állnának ellen a rajtaütések vagy nem támogatnák többé a lázadókat. Anbar városaiban és Bagdad környékén azért kevesebb az erőszak, mert az amerikaiak már nem próbálják elfogni vagy levadászni azokat a szunnita lázadókat, akiket már négy éve üldöznek. Cserében a lázadók fenntartják a rendet környezetükben - ahogy azt már korábban az amerikaiakkal nyíltan szembeszegülve is tették – és visszatartják a jihadista merénylőket.

Az eredményeként az amerikai csapatok nem mennek a korábbi ellenállók területeire vagy anélkül vonulnak azokon át, hogy házakat, épületeket dúlnának fel.

Tehát a siker ironikus módon nem a közösségek kibékítéséből, hanem a lázadók közösségek feletti hatalmának elismeréséből született, sőt fizetés és felszerelés biztosítása révén hozzájárult, hogy a lázadók fenntartsák és kiszélesítsék uralmukat a közösségek felett.

De álljunk csak meg egy szóra! Hiszen ez csak egy a sok, leleplezésre váró mítosz közül és Cole-nak még van tíz másik.

finest

Az angol eredeti itt olvasható:[link]