Doboz, külső

A Pandások jó szokásukhoz híven alaposan becsomagolták a cuccost. Ipari kartondobozon egy tekercs költözködőscellux, benne 1 tonna pattogtatós fólia, és ennek közepén van szinte sejtmagként a készülék doboza, ami kínai telefonok csomagolásához képest elég fancy.

Fehér szín dominál, tetején króm Doogee logó, ami alá kis betűkkel írták, hogy bizony ők a technológiai újdonságokra és innovációra fókuszálnak, tökéletes élményt adnak a felhasználóknak és hisznek abban, hogy a minőség ad értéket a márkának. Cukiság level over 9999!

Alul nagy kékség és négy nyelven (!) a telefon főbb funkciói (értsd: ugyanaz négyszer). A fedél lepattintása után rögtön a DG350 szemez velünk, a készüléket és tálcát kivéve tartozékok garmadája tárul elénk. Kapunk képernyővédő fóliát, törlőkendőt, agybadugós fülest, aminek minősége szódával és fehérborral (a.k.a. fröccs) elmegy, valamint töltőfejet és adatkábelt.

A Doogee DG350 Pixels elsősorban azoknak lehet szimpatikus, akik nem igazán szeretik a tepsi méretű telefonokat. A 4,7 hüvelykes megjelenítő miatt szerintem még a kompakt kategóriába sorolható, bár van olyan ismerősöm, akinek már a 4,5 hüvelyk is óriási. Embere válogatja. Nincs olyan hatalmas lapátkezem, de simán átérem egy ujjal, köszönhetően annak, hogy csupán 138,3 x 68,2 x 6,6 milliméteres fizikai méretekkel büszkélkedhet, ergo nem valami nagyon vastag jószág.

Az előlapot elég jól kitölti az 1280 x 720 pixeles felbontású kijelző, ami egyébként IPS OGS technológiával operál. Fényereje kellemes, szikrázó napfényben sem kell az arcunkba dugni, hogy lássunk valamit. A 326 ppi-s képsűrűség miatt pedig nagyon sasszeműnek kell lenni ahhoz, hogy a kijelzőn pixeleket fedezzünk fel (nem úgy, mint a hátlapon).

Felül, középen van a beszédhangszóró, tőle balra egy 2 megapixeles kamera videochateléshez, vagy épp szelfi önarckép készítéséhez, köztük láthatatlanul elbújva pedig a távolság- és fényérzékelő tanyázik.

Értesítő LED sajnos lemaradt, amin mindig kiakadok, tekintve, hogy egy filléres dologról van szó. Legalább van annyira kedves a Doogee, hogy bizonyos időközönként pampog, ha valami hívásról, SMS-ről lemaradtunk.

Alul három érintésérzékeny gombot tapogathatunk, amik alól nem spórolták ki szerencsére a háttérvilágítást, ám a fényereje picit gyengusz, napfényben nem igazán látszik, de ez mondjuk nem is lényeges. Jobb alsó sarokban meg csücsül a beépített mikrofon, más itt nincs.

Szubjektív, de tetszik, hogy a kockás, illetve pixeles motívum picit átnyúlik a telefon elejére, az alsó sávra. Kicsit olyan hatást kelt, mintha unibody ház lenne, persze nem az. Ettől függetlenül nagyon jó az összeszerelés minősége, tekergetés hatására sem nyöszörög és a hátlap is erősen ragaszkodik a készülékházhoz, ezt a lefeszegetés miatt sérült körmöm is tanúsíthatja.

A feketeséget az oldalain körbefutó szürke és matt, fémes hatású műanyag betét festés töri meg, alul pedig le van kerekítve, mint a Huawei P6. Bal oldalra került a hangerőszabályzó, jobboldalra pedig a bekapcsológomb. Mindkettőnek jó a nyomáspontja, nem lötyögnek, tényleg masszív és igényes hatást kelt az egész.

Fülhallgató és microUSB csatlakozó a masina tetejére került. Hátul van a talán 8 megapixeles kamera (erről később), alatta LED villanó és szolid Doogee felirat, alul a hangszóró és apró betűvel néhány infó a készülékről, ami szintén a fentebb már említett unibody látszatra gyúr rá. A hátlap kissé fényes ugyan, de a mintázat miatt egyáltalán nem gyűjti az ujjlenyomatokat, kellemes kézbe venni és a 156 grammos tömeg sem fogja senkinek elzsibbasztani a kezét.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!