Tesztek

December közepén folytatódik színes, magyarul beszélő teleregényünk. Aki lemaradt volna az előző részről, itt megtekintheti az ismétlést. Nem is nyújtanánk tovább a tésztát, inkább csapjunk is bele a lecsóba. Néhány teszt erejéig működőképessé drótoztuk az alaplapot, monitort, merevlemezt. Célunk a ventilátor-vezérlő feszültség / hőmérséklet jelleggörbéjének kiderítése volt. Rendkívül szofisztikált mérőállomásunk félelmetesen érzékeny, a legkisebb légmozgás is hatással van az eredményre. Ha kimozdul a kis drót-darabka a csatlakozóból, nem mér a multiméter.

Az ionágyút csak dísznek raktuk oda.

Első és legfontosabb konklúzió, hogy ventilátor nélkül nem indul el a rendszer. Bekapcsolás után a BIOS felpörgeti a ventilátort, és amennyiben nem érkeznek a ventilátor felől fordulatszám jelző impulzusok, nem indul el a bootolás, és leállítja magát a rendszer. Teljesen korrekt biztonsági protokoll, nincs is vele semmi gond. Viszont felírhatjuk a fontos teendők listájára: mindenképp biztosítani kell valamilyen visszajelzést az alaplap számára.

Enhance!

Amint sikerült túltenni magunkat azon tény feletti megdöbbenésünkön, hogy az egykori notebook nem hajlandó megsütni magát, tovább is léphetünk a terheléses tesztre. A BIOS-ban található két profilból a "Passzív"-ot állítottuk be, ilyenkor a rendszer - amikor csak lehet - leállítja a ventilátort. Első körben a méltán híres Aida64 stabilitástesztjét használtuk. Ahogy az várható volt, néhány másodperc alatt 60°C fölé emelkedett a processzor hőmérséklete, a tétlen (és passzív) állapotban mért 35-40°C-ról. Ennek megfelelően a kis ventilátor csak ~55°C felett kapcsolt be, és tolerálható zajszint és állandó fordulatszám mellett tartotta is az 56-57°C-ot. Tette mindezt egy 16°C-os pincében az asztalon, lényegesen jobb környezetben, mint amilyen a notebook szűk belseje volt anno. Ezért nem is sikerült annyira megizzasztani, hogy a ventilátor magasabb fordulatszámon kezdjen el dolgozni. De a lényeget megtudtuk. A multiméter szerint 0-ról közel lineárisan emelkedik a feszültség 3,2 V-ig, ahol aztán meg is állapodik a teszt végéig. A kis ventilátor egyébként olyan 2,3-2,4 V körül kezd el pörögni. A terhelés megszűntével a mért hőmérséklet gyorsan visszaesik a kezdeti értékek köré. Ám a ventilátor nem áll le azonnal, minimális fordulatszámon és hangtalanul dolgozik még néhány percig 2,8 V-on. Konklúzió dva: el lehet felejteni, hogy közvetlenül megmozgassunk egy hagyományos 92 mm-es ventilátort.

Rend kedvéért nem csak szintetikus, hanem valós felhasználásból fakadó terhelésnek is alávetettük a gépet. Ehhez a Windows 10 próbaverziós tesztrendszerünkön található FarmVille 2: Country Escape című klasszikust indítottuk el. Továbbá szintén a Microsoft operációs rendszerének új és végső reinkarnációjában debütáló képernyőkép-rögzítő alkalmazással elkezdtük felvenni szerencsétlenkedésünket a tanyán. Tipikus felhasználási módja ez manapság bármely számítástechnikai eszköznek, pláne ha még valós időben is közvetítettük volna kalandjainkat.

Négyes szintig bírtuk a játék brutális nehézségi görbéjét, ez érzésre nagyjából 3,5-4 órát emésztett fel életünkből. Pedig a valóságban csak 12 perc telt el. A továbbiakban nem is foglalkoznánk a játékmenettel, a videojáték motor képességeivel, sem az alkalmazott beállításokkal. Azért azt megjegyeznénk, hogy nem ér az eredeti Farmville nyomába. Persze mindez szigorúan magánvélemény, Jávor úr is szereti nézni a falat, és ki vagyok én, hogy elítéljem ezért?

A háziállatos képek jótékony hatással vannak a megtekintési adatokra, ezért 200%-kal több ilyet raktunk ebbe a cikkbe.

Visszatérve a melegedés tárgykörébe, a játék alatt valamivel magasabb hőfokokat sikerült elérni, de csak néhány másodpercre. Az egyenetlen terhelés ellenére a ventilátor hangja (és fordulatszáma) nem változott. Konklúzió tri: jó eséllyel nem fog se prellegni, se idegesítően pulzálni az új hűtési megoldás.

Méricskélés vége, jöhet a barkácsolás. Előbb azonban gondoljuk végig, milyen sorrendben érdemes összeállítani életünk első alakváltó álcáját. Nyilvánvalóan szükségünk van egy stabil tálcára az alaplap rögzítéséhez, melynek fonákján a háttértárak is helyet kaphatnak. Mindezt hozzá kell fogatni a készülékház belsejéhez. Az ilyetén végleges pozícióba került alaplap és az előlapra felszerelt ventilátor közé kialakításra kerülhet a hűtőborda. Másik oldalról pedig elhelyezhetőek a kiegészítő áramkörök, a 2,5"-os adattárolók rögzítési pontjai, a külső I/O csatlakozók, és elvégezhető a hozzájuk tartozó kábelek ízléses elvezetése.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!