HTC One X+ - Késve bár, de törve nem

Teszt alanyom ezúttal a HTC One X+, a cím pedig a termékre és a tesztem kiadási idejére is vonatkozik. – írta: hurrikan, 11 éve

A SOC

Jöjjön a készülék alapjait adó System On Chip, azaz a SOC elemzése.

A sokat szidott Tegra, vagyis inkább mondjuk úgy, hogy a legmegosztóbb CPU-k egyike, vagy nagyon szeretik, vagy utálják. Mindkét tábort meg lehet érteni, hiszen van amiben nem túl jó, viszont több dologban kimagasló.

Meg kell hagyni ugyanakkor azt is, hogy 2012-ben kicsit elmaradtak a konkurens megoldásoktól, csíkszélességben és architektúrában is, de ne felejtsük el, hogy az első négy magos SOC volt a piacon - pontosabban öt magos - és emiatt választotta ezt a HTC is, sok más gyártóval együtt. Nem sokkal utánuk a Qualcomm bejelentette 2 és 4 magos sokkal fejlettebb CPU-jait, de ezek sokáig még nem vagy csak igen drágán voltak kaphatóak és bizony eleinte a gyártásban is fennakadások voltak. Mondjuk úgy, hogy sok választása nem volt a HTC-nek, ha elsők között akart letenni a piac asztalára egy négymagos erőgépet. No, de nézzük meg alaposabban, mi is az a Tegra 3, és hogy épül fel az 5 magos rendszer.

A Tegra CPU-t (Central Processing Unit) a Kaliforniai székhelyű NVIDIA gyártja. A céget sokan ismerhetik az informatikai világban hatalmas sikereket ért el az elmúlt években. A Qualcomm után a legnagyobb CPU beszállító az Androidos okos telefonok világában.

Az NVIDIA stratégiája azonban messze eltér a Qualcommétól. Míg a utóbbi, az egyre kisebb fogyasztásra, egyre kisebb csíkszélességre, a melegedés minimalizálására törekszik akkor is, ha ez a fejlesztések, avagy újabb típusok megjelenésének csúszásához vezet, addig az NVIDIA arra törekszik, hogy első legyen a minél erősebb processzorok, minél előbbi kiadásával akkor is, ha esetlegesen a legnagyobb fogyasztású vagy épp legjobban melegedő processzort is teszik le az asztalra.

Természetesen mindkét stratégiában van pro és kontra, míg a Qualcomm minőségi gyártóként, innovatívként könyvelődik el, addig a Tegra az erősségéről, magszám növelési elsőbbségéről és ha bár fontos a minőség, a gyártóknak a nagy piaci verseny miatt ugyan ilyen fontos az is, hogy minél hamarabb jöjjenek ki egy bivalyerős modellel. Első akar lenni az LG, a HTC és minden gyártó. Ezt tudja jól az NVIDIA is, ezért törekszik a gyorsaságra és bizony mire a vetélytársak kijönnek hasonlóan erős megoldásokkal, addigra az NVIDIA már megszámlálhatatlan mennyiséget adott el a processzoraiból. S mivel a fejlesztésre fordított keret kisebb volt, így a nyereség maximalizálva van.

Az első Tegra CPU-t 2008-ban jelentette be az Nvidia, pontosan február 12-én a Mobile World Congress-en. Ezt követte - mint következő mérföldkő - a 2010 Consumer Eletronics Show-on leleplezett Tegra 2-es CPU, mely az első 2 magos volt a piacon, ám igen nagy fogyasztása, erős melegedésre hajlamosságra miatt elég nagyot bukott, mindehhez az is hozzájárult, hogy 1-2 hónapra rá a Samsung és a Qualcomm is kiadta első 2 magosait, melyek bizony szépen lenyomták a Tegra 2-t. Ebből a gyártó azt a következtetést vonta le, hogy a következő termékükkel meg kell előzniük mindenkit, így is lett. 2011-ben a MWC-n bemutatták az első 4 magos mobilokba szánt processzort, a Tegra 3-at. Ezzel több hónappal előzték meg a konkurenseket, még akkor is, ha a sorozatgyártás beindulása csak fél év múlva kezdődött, míg az első készülékek - melyek erre épültek - csak 2011 utolsó negyed évében jelentek meg.

Az első Tablet az Asus Eee Pad Transformer Prime volt. Ez még októberben lett bejelentve. Ezt követte a HTC One X és az LG 4X HD a 2012-es MWC-n a One család többi első szériás tagjával együtt. A One X mondhatjuk sikeres volt, de nem eléggé, így ahogy a cikk elején írtam jött a +, mely már a Tegra 3 egy később megjelenő turbózott változatát használja, a T33-ast. Ez emelt órajelet, jobb fogyasztás és jobb RAM modult tartalmaz.

Az One X+ motorja sokkal népszerű a tabletek gyártói körében (okostelefont jóval kevesebbet találunk vele) és különféle verzióit több készülékben megtaláljuk. Ezek a T30L (Lite), a T30 és a T33 változatok, amik eltérnek egymástól órajelben, az integrált GPU-k (Graphics Processing Unit) erősségében, valamint a hozzájuk tartozó memória sebességében.

Az One X+ a T33 jelzésű SoC található, ez a legnagyobb órajelű változat, de ez nem jelenti azt, hogy jobban melegszik vagy nagyobb a fogyasztása. Szerencsénkre ugyanis mindkét téren javult a több, mint fél évvel korábbi T30-hoz képest. A megnövelt teljesítmény ellenére is kevésbé melegszik és mintegy 15-20%-al kevesebbet fogyaszt.

A négy mag együtt maximum 1,6 GHz-en, míg az egyes magok külön-külön maximum 1,7 GHz-en futhatnak. A CPU mellé egy 3 magos 520 MHz-es ULP GeForce GPU, valamint egy egycsatornás 800 MHz sebességű LP-DDR3-as memóriamodul társul.

Tehát az emelt órajel mellé egy sokkal jobb RAM modul társul, mely majdnem kétszer gyorsabb, mint ami az One X-ben volt. Az első szériás T30-asok mindössze 533MHz-s LPDDR2-es RAM modult tartalmaztak, ez meg is mutatkozik a Benchmarkokban, hiszen a több mint 1000 pontos különbséget nagyrészt a memória modulnak köszönheti az X+, az X-hez képest.

Nézzünk erről videókat is:

Végül pedig kukkantsunk bele az X-be:

Természetesen amint látjuk, ez nem saját készítésű videóm.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

  • HTC Desire X - A kis menő

    Ajánlott, ha egy jó középkategóriás telefont akarsz, jó kijelzővel, jó üzemidővel és jó sebességgel.