Karácsony és gasztronómia

Hogy az ünnepi estén mi kerül az asztalra, az sokat elmond rólunk. Vagy sem.

A legtöbb családban ugyanis az ünnepi vacsora sok generáció öröksége, évtizedeken, vagy akár évszázadokon át hagyományozódott gasztronómiai ''szokás''. Az ünnepi menü így utalhat az elődök sanyarú, vagy éppen gazdag állapotára - az a család, amely december 24-én például főtt krumplival köszönti a kis Jézust, bizonyosan az ősök egykori szegény sorsára is megemlékezik, még ha nem is tudatosan. És viszont: ha a família apait-anyait beleadva, akár hatalmas adóságokba sodródva készíti el a fenséges menüsor, mert hogy már Berta néni idején is így volt szokás, akkor az önkéntelenül is azt mutatja: egykoron jobb idők jártak a családra.
És sokan engednek a társadalmi fő sodrásnak, s készítik el a halászlét, vagy halat estére, mert az újévi szerencseétel az elmúlt évtizedekben beúszott egy héttel előbbre.

Minálunk viszont identitást mutatott az ünnep: a felvidéki ősök jelentek meg a menüben, a lucskos töltött káposztában, amely így, bő lére eresztve csak az északi vidékeken fordul elő.

Az új, önálló családomban viszont egy véletlennek köszönhető az ünnepi menü. Ötödik esztendeje eszünk ilyenkor gesztenyés pulykát, ami nagyon szép étel, még akkor is, ha 2001. decemberében, amikor először került a karácsonyi asztalra, tényleg egy tipikusan férfias melléfogás eredményeként költözött be hozzánk. Történt ugyanis, hogy gesztenyepüré helyett ízesítetlen masszát sikerült bevásárláskor a kosaramba tenni, s hogy ne menjen veszendőbe, édesség helyett fő étel készült belőle.
Hozzá burgonyapürét tálalunk, és savanyúság helyett édes és fokhagymás szilvát, mert mindkettő nagyon szépen kiegészíti a gesztenye édeskés ízét.
Legvégül pedig tokaji aszút, vagy édes szamorodnit kortyolunk mellé, idén Szepsy István pincészetéből a 2003-as mesteri szamorodnit, amelyet még a legszigorúbb ítészek is az édes borok királyának kiáltottak ki.



Mint látható tehát, a hagyomány időnként semmi komoly történelmi dologra nem utal, csupán egy pici hiba emlékét őrzi éveken, évtizedeken át. Mégis szép ez így, tudva, hogy az utódok esetleg tovább őrzik majd a családi szokást, mit sem tudva annak bárgyú eredetéről.

Mindezek ismeretében várva mindannyiótok ünnepi menüjének leírását, jó egészséget, és boldog karácsonyt kíván a legkisebb ogre család.