Érdekes amit írsz, tényleg nagyon sok dolog lehet egy-egy ünnepi menü mögött.
A mi menünk eredetéről nem tudok semmit, de már régóta ezt esszük és nagyon jó!
Kezdésnek tyúkhúsleves, az a jó fajta élénksárga, sok zsírral tetején.
Utána római tálban sűlt kaja, amiben van pulykahús, meg disznó, valamint csomó krumpli és hagyma, meg aszalt szilva, aszalt sárgabarack és répa is. A tetején néhány csík mangalicaszalonna (no ez sem volt régen mangalicából, csak mostanában van abból, de nagyon finom) és az egész becsukva az agyagtálba és betolva a sütőbe.
Sütinek a nagyanyám régi receptje, az egytojásos torta, ami öt egyenként megsütött lapból áll, (a tészta a klasszikus édestészta, de egy tojással) a lapok között vékonyan karamelles krém, fölül kakaós bevonó. Meg van mindig gyümölcssaláta, ami így télen nagyon jól szokott esni.
Ja, és a husihoz ifj. Figula-féle Tihanyi Merlot rosé-t bontottam, (jó kis idei bor, szép volt az ősz...) a desszerthez meg 2003-as Szerelmey-féle Muscat Ottonelt ittunk. (Na ez sem volt egy gyenge darab!)
Szóval ez a mi menünk.
Boldok karácsonyt mindenkinek, egyetek és igyatok jókat!

Nálunk sült bélszín volt barna mártással Isteni finom, mellesleg most először készítettünk ilyet, ugyanis étteremben annyira megízlett hogy kötelező volt! Természetesn a húsra is, és a mártásba is öntöttük az egri bikavért de te mint borszakértő ne büntess meg, ha esetleg főzéshez nem bikavért szoktak használni. Egyelőre a tudásom ott kifújt, hogy marhához vörösbor dukál .

Boldog Karácsonyt!

Én ma almát ettem, és narancsot. És egy kis Ziegler-féle csokis kekszet.
Holnap főzök barnarizst és kölest; reszelt sajttal és egy kevés szójaszósszal fogom enni.

Megtisztelsz, de nem vagyok borszakértő, csupán annyit tudok erről a világról, hogy már felismerem a rossz bort.
És valószínűleg ennél tovább nem is fogok jutni. Meg nem is akarok.

A főzéshez pedig kiváló a bikavér, mi az hogy, nagyon is!
Például - bár ez csak érintőlegesen főzés - amikor forralt bort készítünk, akkor mindig a legolcsóbb, Varga-fél bikavért vesszük a boltban, és remek forralt borocska lesz belőle.

Oldmobilkám, összeszaladt a nyál a számban, ahogy olvastam a hozzászólásodat, pedig tegnap úgy bezabáltam, hogy azt hittem, soha többé nem eszem egy falatot sem.

Amit írsz az nagyon érdekes. Tényleg, így most belegondolva nálunk is ez a helyzet (persze a mi szokásainkra levetítve).

Egy építő jelleg: ''És viszont:'' Vagy és vagy viszont de a kettő együtt semmiképpen nem lehet egymás mellett. Pláne nem mondatnyitásnál.

Tévedsz, a viszont itt nem kötőszóként szerepel, így szvsz teljesen helyes nyelvtanilag a mondat (az adóságot leszámítva ). Ha kötőszóként szerepelne, akkor valóban állna, amit írsz.
Nálunk, ill. nagymamámnál hagyományosan kacsasült volt párolt vöröskáposztával, és jó lucskos töltöttkáposzta. És természetesen nem hiányozhat a bejgli. Édesanyám nem ilyen tudatos, teljesen változó, hogy éppen mi kerül az ünnepi aztalra. Bor pedig saját, házi.

[Szerkesztve]

Bocs, nem akartalak kínozni...
Ez a gesztenyés dolog egyébként nagyon vonzó. Már csak azért is, mert nálunk mindig van gesztenyés beigli is, amit nagyon szeretünk. (Nem házi, hanem piaci, de évek óta ugyanattól a nénitől.) Jól menne gesztenyés pulyka utánra...
A borokkal meg én is így vagyok, felismerem a rosszat és nagyon értékelen a jót, de sajnos nem értek hozzájuk rendesen. Szerencsére egy olyan barátnővel áldott meg a sors, aki nálam kicsit jobban ért a borokhoz, így mindig van kis fejlődési lehetőség

Na egyetek és igyantok továbbra is jókat!

KArácsonyi vacsora? Tulajdonképpen nem volt, hiszen már 5 órakor úton voltunk le , páromék családjához.
De azért előtte ettünk egy kicsit: én jó kis tejfölös székelykáposztát, kedvesem pedig (gyomrát kímélendő ) petrezselymes krumplit egy kis rántott csirkemellel.
Ital: szóba sem jöhetett semmi .

Este, pároméknál: tejfölös zöldbableves csípősen, isteni volt, másnap pedig jó kis házi tyúkhúsleves és hortobágyi palacsinta ISteni volt az is.
Töltött káposztát pedig hoztunk fel, majd apránként megcsinálgatom

Kicsit rohanós volt ez a karácsony, alig tudtam beszélgetni szüleimmel, lehet leugrok majd egyedülis egy-két napra.

Párom nagymamája pedig ahogy látom imádja az unokáját, amikor még élt párom anyukája, akkor valamiért nem volt ő olyan nagy becsben tartva(sajnos én sem szerettem, hogy beleszól dolgokba ), most jöttem rá, mekkora nagy szíve van, és hogy mennyire is hiányzik neki, hogy néha felhívjuk

[Szerkesztve]

Időközben megjártuk a kedveseim szüleit, és újabb gasztromerényletekkel lettünk gazdagabbak.

Náluk halászlé a szokás egyik fele,mert dunaparti a család, jeles halász elődökkel. A másik fél meg anyósom ágáról ered, ők pulykát sütöttek fokhagymásan már időtlen idők óta. Ennek az okát nem tudjuk, mindenesetre sikerült rendesen kicsinálni magunkat kajailag.
Mindehez apósom házi vörösbora dukál, dunántúli, de valójában bekategorizálhatatlan jegyekkel. De nem rossz anyag, amolyan igazi asztali, a szó legnemesebb értelmében hasnzálva a jelzőt.
Ráadásul tisztelegve északi származásom előtt, elhozatalra kaptunk egy vajling töltöttkáposztát, ami itt figyel a hütőnkben ugrásra készen.

Fogalmam sincs, mikorra tisztítom ki a szervezetemből a karácsony gasztronómiai nyomait. Főként, hogy még benne vagyunk a sűrűjében.

És a süteményekről, tortákról még nem is szóltam.

[Szerkesztve]

Örülj neki Nekem ma már koplalás van, mert nincs a hűtőben semmi fogamra való, a sütemények meg nem hoznak lázba.
Finom kis kaják lkhettek, nem félsz, hogy elhízol tőle?

Nálunk székelykáposzta volt (van) + halászlé. Bort, pezsgőt nem szeretem, helyette tegnap beportóztam

[Szerkesztve]

Dehogynem. Szerintem +2 kilóval fogok zárni, de mivel az elmúlt egy esztendőben 11 kilót fogytam szép szisztematikusan, és nyárig 16 kiló a cél, így ez a kis, illetve nem is olyan kis visszaesés be volt kalkulálva.

Hmm, portói, nem rossz...

hmm, jó kis téma ez.
Nálunk az ünnepi menü áll egy kis halászléből is meg egy kis csirke vagy marhahúslevesből is(van aki nem szereti a halat tudniillik, ezért nekik külön menü van). Anyukámék mindig rántott halat(Idönként egyben sütött fogast) meg csirkét csináltak utána, de feleségemmel mi mediterránabbra vettük a karácsonyt és már 3. éve tejszines rák a második fogás penne tésztával vagy rizzsel. Utána meg jó kis mákos guba desszertnek, az elmaradhatatlan tokaji aszuval kisérve.
Másnap meg még nagyimnál van családi szeánsz, ott mindig sült pulyka meg csirke a menü meg persze nagyi húslevese, ami mindig a legfinomabb.
Aztán 26.-tól már jöhet a töltött káposzta meg a bejgli rogyásig egészen a szilveszteri sült malacig , virsliig és az újévi lencséig.

Nekem még nincs saját családom.
Az őseimhez meg a babám őseihez mentünk Karácsonyozni, kétszer kellett vacsizni. Volt hal orrvérzésig (halászlé, rántott hal, párolt hal, sült hal, kár hogy ki nem állhatom), marhahúsleves, csirke, tarja, bejgli, gesztenyetorta, franciasali.
Jégert meg sört ittam. (a bor urasabb meg elegánsabb, jobban illik az ünnephez, csak megy tőle a hasam)