Leesett az első hó! És én észre se vettem, hogy esik. De már nem.

Egyszer csak egy óvatlan pillanatban kinézek az ablakon és nézzenek oda, hát nem fehér az utca másik oldala? Vajon a mi oldalunkon is esett? Ja. Már épp ideje volt.

Az idei szürke és hervasztó karácsony után talán a szilveszter fehérebb lesz. Már ha addig megmarad.

Az OMSZ bácsi azt mondja van ott még ahonnan ez jött. Majd hiszem ha látom.

Úgyis átalszom, ahogy az utóbbi hetekben szinte mindent. Ezt a hóesést is. Kár.

Hóembert se építettem már isten tudja mióta. És nem a bennem is ott szunnyadó gyermek lustaságából kifolyólag, inkább a szegényes hómennyiség okán, bár ez az adag sem tűnik elegendőnek egy hóemberhez.

Jobban meggondolva, ahogy azt a gyermeket én ismerem, mégis inkább aludna ahelyett, hogy hóembert építene. Már elszokott a hótól, és ha már van az is mindegy.

Inkább merengjünk a múlton, és ne gondoljunk a jövőre. A múlt legalább biztos. És én marhára unom a bizonytalanságot.