Reborn: Opel Kadett E (1986) - ready

Nem sokkal ezelőtt, egészen pontosan 2008. október 8.-án, egy szép szerdai napon, amint várható volt, csörgött a telefonom, miszerint 58 nap után, elkészült a kocsim.. Már előre tudtam, hogy kb. ekkorra lesz kész, mégis vártam a percet.. Elérkezett..

Akik lemaradtak volna az az előző részről - előzmény: Reborn: Opel Kadett E (1986) part 1

Azért mégse siessük el ennyire a dolgot, következzen egy kis bevezetés:

Október 2.-án végre megtörtént az, amire egyéb okok miatt megintcsak sokat vártam: elkészült a fényezés, délután lehetett menni érte. Az előre megbeszélt időben ott voltam, a karosszériásnál találkoztunk. Beültünk a kocsijába, és elindultunk Tökölre, a fényezőhöz. Odaértünk, majd bementünk a fényező részre, ott épp egy másik autón dolgoztak, kézfogás mindenkivel, kis beszéd (nem is tudom, mikor volt utoljára 10 perc beszélgetés egy örökkévalóság) majd elindultunk hátra, ahol a kocsi állt. Egy fóliasátor szerűségben állt, messziről semmi nem látszódott. Kicsit közelebb értünk, majd megláttam az orrát, elfogott egy érzés: "Uram isten, milyen világos" (hozzá kell tenni, a kártyán egy árnyalatnyival sötétebbnek látszott a szín). Majd kitolták a fóliasátorból a kocsit (lemerítették az akksit) és én csak néztem földbe gyökerezett lábakkal, megszűnt a külvilág körülöttem, valószínűleg olyan 1 percig nézhettem szótlanul, mozdulatlanul a kocsit, és ezek a gondolatok forogtak a fejemben: "úúristen, kész", "ezt nem hiszem el", "biztos, hogy nem álmodok?", "b.sszameg, de k.baszott k.rva jól néz ki", "ez tuti az enyim?", és ezek variációja. Majd mikor kicsit magamhoz tértem, odamentem a kocsihoz, megsimítottam a kezemmel, és ekkor egy lényegében megmagyarázhatatlan élmény lett úrrá rajtam: kész. Nem csak egyszerűen kész, hanem nagybetűsen, szinte a világ felé ordítva: KÉÉÉÉÉSZ!!!! Lelki szemeimmel már láttam, milyen lesz a fekete alkatrészekkel összerakva, mennyire kontrasztos és szép lesz.. Kifizettem a fennmaradó részt, majd bikakábellel összekötöttük a karosszériás autójával, kulcs elfordít, pöccröff.. Elindultunk a kasztnishoz, de közben betértem "megitatni az autót".

Itt készült pár kép, de annyira az események hatása alatt voltam, hogy csak pár képet csináltam:

Majd közben még párszor jártam lenn, így láttam, hogy halad az összeszerelés, többek között vettem csomagtér zárat, a régi nem volt tökéletes, cseréljük, meg itt derült ki a számomra legnagyobb baki, hogy amit vettem hátsó lököst, az rövidebb volt a kelleténél, tekintve, hogy 3 illetve 5 ajtósra való, sebaj, addig is mehet vissza a régi. Közben szépen állt össze az autó, majd elérkezett a várva várt nap.
Délután 1-kor buszra ültem, elindultam délre, kijött elém a karosszériás, és nemsokára ott voltunk nála, és láttam, hogy készen ott áll az én kis autóm. Körbesétáltam, nézegettem, annyira szép volt, hogy el se akartam hinni. Hozzá kell tenni, teljes alváz és üreg és mindenféle védelmet is kapott a kocsi, majd hóesés előtt és az utolsó hó után kell visszamennem "garanciális ellenőrzésre", ha valami hiba van rajta, ki lesz javítva. Ő vele is lerendeztük a maradék anyagiakat, majd beül, kulcs fordít: semmi. Kitoltuk a műhelyből, rá megint a bikakábelre, megint bika, megint indult pöccre. Hagytam járni jópár percet (szerintem vagy fél órát) miközben még beszélgettem a karosszériással, amikor jött valaki, és nézett minket, büszkén könyököltem az autón, hogy mindenki lássa, igen, az enyém! Majd beültem, kerestem egy szép helyet, ahol lehetne pár fényképet csinálni róla. Ezek közül néhány:

Hazafelé boldogan jöttem hazafele, néha kicsit tempósan, a városban lassan, és élveztem, hogy volt, aki megnézte az autót. Ide kapcsolódik a következő sztori: napokkal később a Hungárián araszolok a dugóban, jobb oldali sávban picit előttem egy rendesen, szépen tuningolt Astrás srác, kihajolva hátranéz az ablakon, megnézi az autót, majd elismerően rám néz.. Intettem neki, és valahol egy jóleső érzés töltött el.. Igen, talán sikerült alkotni valamit. És, hogy ez az alkotás mennyibe került? Sokba.. Részletesen:

Igen, nem kevés pénz.. De az utolsó fillérig nem sajnáltam, hogy a kocsira költöttem. Megérte, maximálisan, mivel tudom, hogy (remélhetőleg) nagyon sokáig gurulni fog alattam, vigyázni fogok rá, és ő is rám.. Még nagyon sok munka lesz vele, messze nincsen kész, de lassan alakulnak a dolgok (szerencsére úgy néz ki, egyik rokonom felajánlotta a garázsát, két autó kényelmesen elfér, szóval nagy, lehet szerelni) és lehet folytatni sok-sok aprósággal, illetve a belsejével, futóművel, satöbbi. De ez még egyelőre a jövő zenéje, mivel jelen pillanatban elfogyott a keret, de nagyon.. De nem bántam meg..

Végezetül köszönöm, hogy elolvastad, következzen néhány kép, ami kimaradt, ömlesztve :)

KrenAtesz