A zsírok nem rakódnak le az erekben. Teljesen logikátlan ez a hipotézis, mégpedig két okból: 37 fokon a kérdéses zsírsavak elegye folyékony, nem ragacs szerű, illetve egyébként sem szabadon úszkálnak, hanem lipoprotein "buborékokba" csomagolva. Az ateroszklerózis kialakulására van egy másik hipotézis, ami a gyulladással magyarázza a jelenséget, amit elsősorban a magas inzulin szint vált ki. Emellett a glikálódott és oxidálódott fehérjék (köztük a lipoproteinek, mint az Apo-B) is fontos szerepet játszanak. Én sokkal logikusabbnak, a tényszerű ismeretekkel inkább összhangban állónak találom ezt a hipotézist. Ha csak azt nézzük, hogy a fiziológiás paraméterek közül az inzulin rezisztencia korrelál legerősebben a szív-érrendszeri betegségekkel, illetve amit az öregedésről tudunk (AGE, inzulin és IGF-1 útvonalak, stb.), már sokkal közelebb járunk. Mindehhez jön még a glikálódott, oxidálódott LDL, amit a máj nem ismer fel (nem kötődik a receptorhoz), ezért felszaporodik a vérben. Mivel ugyanazon kórkép része, szerepük lehet a plakkok kialakulásában, de akkor sem maga a koleszterin a gond, hanem a nagy számú, apró LDL részecske.

Van még néhány apró tény, ami tovább árnyalja ezt a kérdéskört:
– A fruktóz lényegesen erősebb glikáló ágens, mint a glükóz. Komoly mennyiségű cukor fogyasztása esetén a fruktóz "túlcsordul" a májon, akárcsak nagy mennyiségű alkohol bevitele után. Nem véletlenül próbál a máj, a belek és a vese elképesztő sebességű, negatív visszacsatolás nélküli reakcióban szabadulni tőle, hatalmas károkat tud okozni. Ha bírja is az említett három szerv (elsősorban a máj) a mennyiséget, akkor huzamosabb idő után bennük keletkezik kár. Előszőr elzsírosodás (NAFLD, nem alkoholos zsírmáj), majd szteatózis, a vesében súlyos funkciós visszaesés. Az urikáz enzim hiánya különösen érzekennyé teszi az embereket a fruktózra.
– Az aránytalanul magas omega-6 fogyasztás is gyulladáskeltő hatású, márpedig ez éppen a lipid hipotézissel együtt futott fel a 70-es évek végétől ("szívbarát" margarinok és olajok), bár már a 20-as években elkezdődött a műanyag evés őrülete.
– Az infarktusos, sztrókos, embóliás esetek 60-70 %-ában a koleszterin normális, nem magas. Sok ember akár évtizedeken keresztül képes a vércukrát normálisan tartani nagyon magas inzulin szintek mellett. Utóbbi egészségügyi hatása pedig legalább annyira káros, mint a magas vércukor.
– A glukóz alapú aerob metabolizmus lényegesen magasabb oxidatív stressznek teszi ki a mitokondriumokat, mint a zsírsavak oxidálása, amit csak tetéz a fruktóz még durváb ilyen hatása.

Szóval a franciák esetében szerintem igenis a zsírok, savanyúságok és zöldségek magasabb fogyasztása, azaz az inzulin érzékenység nagyobb arányú megléte a főszereplő. Persze lehetnek genetikailag is valamivel kevésbé érzékenyek. A fentiek alapján bármelyik népcsoport esetében alacsonyabb szív-érrendszeri (és daganatos!) betegség rátát kell tapasztalnunk, ahol a magasabb zsír bevitel alacsonyabb cukorfogyasztással párosul.

[ Szerkesztve ]