Jó olvasást, aztán jöhet a kritika

Ijesztő. Attól eltekintve, hogy próbálom kerülni az agressziót, és nem bántani senkit, teljes mértékben el tudom képzelni, hogy ilyen attrocitások nap, mint nap megesnek a való életben is...

Hihetetlen, mennyire agresszívakká válunk néha egy pillanat alatt, és ezzel mennyi kárt okozunk másoknak, magunknak egyaránt. Pedig néha csak egy kis türelem kéne, egy kis megértés, a dolgok mögé pillantás...

... de ezt az írásból úgyis jobban érezni, abba is hagyom a fejtegetést. Rég éreztem olyat, hogy valami annyira arcul csapott, mint ez az alkotás.

[ Szerkesztve ]

Ijesztő, hogy az első 2 hozzászólónak kismaci az avatarja.

Egyébként tanulságos írás/álom.

Köszi a reakciót. Mindenesetre azt hozzátenném, hogy a való életben egyáltalán nem vagyok agresszív, sőt, kifejezetten nehéz kihozni a sodromból. Egyébként az álom még folytatódott, csak úgy éreztem, ezen a ponton legjobb lezárni a történetet.

Ez az írás meglepett. Főleg mikor a végén leesett, hogy a szőke fiú vak...

Álmainkban bizony előjön az elfojtott agresszió. A bütetést azonnal megkaptad, hiszen elsírtad magad, és volt miért.
Valóban szelid ember lehetsz.

Jó kis írás, köszönöm az élményt.

uhhh... nagyon durva! Még párszor el kellet olvasnom a végét, hogy biztos nem értettem-e félre. Ez nagyon szíven ütött.
amugy hogy jött oda hozzád ha vak? bocs

Álmodta, de amúgy jogos a kérdés. Valószínűleg a való életben megkérdezhette volna azokat, akik felsegítették, hogy ki is ő, merre találja...

[ Szerkesztve ]

Hidd el, ez a kérdés bennem is felmerült, de úgy éreztem, túlzott precízkedés lenne erre is kitérni. Főleg, hogy ez egy álom Meg aztán frappáns ötletem nincs is a dologra Bár a következő pár sor alapján szerintem mondhatjuk, hogy odatalált és kész...

Hazafelé utaztam a vonaton, Felsőgödre, ahol lakom. Még indulás előtt felszálltam a Nyugatiban a vonatra, és olvastam. Aztán leült srégen szembe velem egy 18 év körüli roma srác, fehér bottal. Nem ismertem. Egyszer csak megkérdezte, miközben felém fordította a fejét: Te Felsőgödig mész? Hát bevallom, először lepergett előttem az életem, meg gondoltam kandi kamerára, de el nem tudtam igazából kérdezni, honnan jön a kérdés. Aztán kiderült: ő is Felsőgödre ment, és csak azt akarta, hogy szóljak neki, mikor kell leszállni. Utána, mikor már megnyugodtam, kicsit beszélgettünk is, és kiderült, hogy a barátnőjét jött meglátogatni, aki kint is várta az állomáson. A srác persze magától se tévesztette el a megállót, de erre számítottam is, főleg az előzmények után. Mikor leszálltunk, jó szórakozást kívántam nekik, és a srác vigyorogva mondta, hogy meglesz! Szimpatikus volt a gyerek nagyon, és olyan jó volt látni, hogy annak ellenére, hogy vak, boldog tud lenni. Ez már kb. egy éve volt, de most is jó rá visszaemlékezni.

[ Szerkesztve ]

Uhh,engem csúnyán földhöz vágott Ez kemény

Örülök, hogy általában pozitívak a reakciók A többséget sokkolta az írás, ahogy engem is. Ezért is írtam le. Majd igyekszem a jövőben is jókat álmodni .

[ Szerkesztve ]