Szupere olvanivaló, köszi! Várom a folytatást.

Nekem úgy tűnik, hogy a cikk szerzője számára a néhai Szovjetunió a gonoszként létezik, és nem is titkoltan ellenszenves. Kár, mert a tárgyszerűség jobb volna.

Figyelembe véve a tárgyilagosság kérdését, miért is zavar, ha a Szovjetunióról nem csak dicshimnuszokat ír valaki?

A tárgyilagosságra nagyon ügyelek, függetlenül attól, melyik országról van szó - engem a legkevésbé sem érdekel, hogy milyen nemzet űrprogramjáról van szó. Sose befolyásolt ilyesmi, a jót, a rosszat leírtam, leírom mindegyikről...

Hozzáteszem, hogy az USA űrprogramjára ugyanolyan hatalmi harcok voltak jellemzők, sőt, ott még a különböző tőkés csoportok közötti versengés is súlyosbította a helyzetet, miközben lényegesen több pénz volt rá, mint a SZU-ban.

Ettől semmisek lettek talán a Szovjet űrprogram belső hatalmi harcai?

A szerző az orosz nevek átírásában következetlen. Hol az angol, hol a magyar helyesírásnak felel meg, ahogy ír (lásd pl: Ustinov), hol valami fura keverék van, mert az egyik helyen lágyítja a mássalhangzót, a másikon nem. Érdemes volna egységesíteni.

Miután nagy mennyiségű szöveg, előfordul, hogy benne maradtak ilyenek, a jobbító szándékű javaslatokat természetesen örömmel fogadom. Especiel Ustyinovot is írják Ustívonnak (én rövid ível, ahogy te írtad, egyszer sem írtam le eredetileg sem) és Usztyinovnak, a cikk írásának elején az utóbbi, később az előbbi átírást használtam - itt benne maradt a régi. De sajnos korántsem egységes az átírás nyelvtana (Nyegyeljin vs. Nyegyelin például...). Most ebben a részben is a későbbi részekben használt Usztyinovra javítottam át a nevét.

Gagarin egykori naplójában is szerepel a pörgés, és - ugyan csak egy-egy szóval, de - több helyen is szól arról, hogy a sikeres repülés nem volt tökéletes.

A részletekre viszont csak a Szovjetunió széthullása után derült fény...

Olyan apróságokról nem is szólva, hogy a szovjet űrhajósok szárazföldre érkeztek, amit az USA-nak sok éven át nem sikerült megoldania.

1.: Az, hogy a szárazföldre, azon belül is csak a Szovjetunió területére térhettek vissza a szovjet űrhajók, irgalmatlan kötöttségekhez vezett, egy nap csak 3-4 keringési periódusban volt lehetőség a visszatérő manővert végrehajtani. Ez komoly problémákhoz vezett a Vosztok-5, Voszhod-2 és a Szojuz-1 esetében is, például.
2.: Az amerikai megoldás jelentős előnyökkel járt, mivel sokkal szétszórtabban tudtak visszatérési pontokat létrehozni, így ők 2-3 keringési periódusonként visszatérhettek, ha szükség lett volna / szükség volt rá (külön az Atlanti és a Csendes-óceánon). A Gemini program esetében mérlegelték a szárazföldre való visszatérést, de elvették, nem kis részben emiatt...

Gemini felfújható szárnyas koncepció a szárazföldre való visszatéréshez:

3.: A szovjetek is nagyon szerettek volna a tengerre visszatérni, de nem voltak meg a lehetőségeik ehhez. A Holdmegkerülő Szojuz 7K-L1 (és a Holdraszállás után visszatérő Szojuz 7K-LOK) űrhajók tartalék-visszatérési pontja az Indiai óceán lett volna, de az emberes repüléshez szükséges mennyiségű repülőgépet, helikoptert és hajót sose kapta meg az űrprogram. A személyzet nélküli Zond misszióknál a tengerre szálásra sor került, de ott ugye mások voltak a szükségesnek ítélt reakcióidők / repülőgépek és hajók mennyisége.

A Zond-5 az Indiai óceánon - igen ez egy Szojuz (7K-L1) visszatérő modul, amely embereket is szállíthatott volna, illetve hát eredetileg arra szánták:

[ Szerkesztve ]

"A szerző az orosz nevek átírásában következetlen. Hol az angol, hol a magyar helyesírásnak felel meg, ahogy ír..."

Ezt többször is átnéztük, de ettől függetlenül benne maradhatott. Ahogy Cifu írta, gyorsan már javította is, ahol ezzel gond volt.

Talán te is tudod, hogy az angol nyelvű források miatt eleve küzdelmes visszafejteni a neveket, mert az angolok általában nagyon bénán veszik át az orosz neveket. Ha megnézed akár a Wikipédiában az angol szócikket Королёв-ról, akkor láthatod, hogyan került be szegény Koroljov ott a köztudatba... De a Wiki még nagyon jó, mert ott legalább megtalálod az eredeti írásmódot és kiejtést is, ez máshol nem létezik.

Nagyon lebilincselő volt számomra.

Szeretek ilyeneket olvasgatni Mindig érdekes dolgokat találok

az USA űrprogramjára ugyanolyan hatalmi harcok voltak jellemzők, sőt, ott még a különböző tőkés csoportok közötti versengés is súlyosbította a helyzetet

Súlyosbította? Biztos vagy ebben? Normális országokban általában ez (a szabad verseny) a technológiai fejlődés legfontosabb összetevője. Ha a magáncégek nem szálltak volna be az űriparba ilyen szinten, mint az elmúlt 8-10 évben, az egész űrkutatás leült volna mint az iszap...

"Normális országokban általában ez (a szabad verseny) a technológiai fejlődés legfontosabb összetevője"

Általában nem igaz. Egy cég csak akkor fektet be technológiába, ha ebből minél hamarabb profitot tud realizálni. Az alapkutatások továbbra is főleg kormányzati támogatásokból mennek, leginkább egyetemi és katonai vonalon.

A kis /közepes cégek vonatkozásában egyetértek veled, de a nagy/óriás (értsd tőkeerős) vállalatokra ez szerintem nem feltétlenül igaz (ld. például Intel). Márpedig az űriparban elsősorban a nagy halak játszanak.

Először is cskadar eredeti hsz-e ebből a szempontból részigazságokat hordoz, hiszen akkoriban sokkal több aerospace (nincs jó magyar szó rá, repülőgép- és rakétatechnológiában érdekelt) cég működött, akik éles versenyben álltak egymással a zsíros NASA megrendelésekért.

Viszont az adott kérdésedet tekintve... Az űrkutatás külön téma, azzal állami űrügynökségek foglalkoznak igazán (NASA, ESA, CSA, stb.).

Az tény, hogy az 1990-es évek vége után a versenyhelyzet megszűnt, ezért pedig részben az állam a felelős. Volt az 1990-es években egy nagy katonai tender, az EELV, amely csökkenteni szerette volna a katonai megrendelések kissé túlárazott rakétaárait. Csakhogy az EELV óriási baklövés lett. A Boeing, miután összeolvadt a McDonnel-Douglas céggel, és "megkapta" a Delta-IV-et, az EELV tender egyik résztvevője lett. Nagy fölénnyel meg is nyerte az Atlas-V rakétával induló Lockheed-et. Csakhogy aztán 'kiderül', hogy a Boeing az EELV tender alatt felvett pár ex-Lockheed-es illetőt. Akik többek között a Lockheed pontos tenderadataival is magukkal vitték új munkáltatójukat. Büntetésül a Boeing-tól elvették az EELV indítások nagy részét, és odaadták a Lockheednek. Az ügyből elhúzódó bírósági tárgyalás lett, aminek a végén 'fentről' azt a javaslatot adták, hogy hozzanak létre közös céget és kész. Így is lett, ez lett az ULA. Apró probléma, hogy ezzel megszűnt mindenféle verseny, lévén az ULA-n kívül komolyabb rakétafejlesztő cég ekkor még nem nagyon volt, talán az Orbital ATK lehet említésre méltó, de nem volt olyan rakétája, amely akár az EELV-nek, akár a NASA nehezebb küldetéseinek megfeleljen.

A költségeknél nem számították bele az EELV tendernél juttatott támogatást, 2x 60 millió dollár a tender első körében a Boeing és a Lockheed részére, majd 2x 500 millió dollár az EELV második körében, a hordozórakéták végleges kifejlesztésére, érdekesség, hogy ekkor mindkét cég vállalta, hogy minden extra költség őket terhel, ám ilyen nem történt.

Mindkét cég úgy számolt, hogy a kereskedelmi indításokkal tudják tartani az akkor 100 millió dollár alatti költségeket (~75 millió per indítás 1998-as árfolyamon), csakhogy a kereskedelmi indítások terén korántsem álltak olyan jól, az orosz (Proton, Szojuz) és európai (Ariane 5) konkurencia mellett nem igazán rúgtak labdába, aztán még megjelentek a kínaiak is a porondon a Hosszú Menetelés 2-vel, így az Atlas V. és a Delta IV (Heavy) rohad ritkán látott kereskedelmi megrendelést. Az egyedüli megrendelők a NASA és a védelmi minisztérium volt. A Pentagon ezt úgy hidalta át, hogy a Buy 3 opció esetében (2000-es évek elején vagyunk még mindig) már 100 millió dollár per indítás volt a megállapodás.

Innen jutottunk el oda, hogy az ULA kiharcolt egy 800 milliós alapszolgáltatási díjat, és ~120-125 millió dolláros indítási díjat, ami a 2010-es években 300 millió fölé nőtt.

Gyakorlatilag a SpaceX és a Falcon 9 megjelenéséig sem a NASA, sem az amerikai katonai megrendeléseknél nem volt verseny. Semmilyen.

Pont ezért támadta meg az EELV beszerzéseket a SpaceX, hogy ő is hozzáférjen a húsos fazékhoz, lévén az ULA egyetlen Atlas-V indításért 380 millió dollárt is elkért (ma a listaára 150 millió dollár egyébként), és Musk is a listaáras (akkor) 60 millió dolláros ár helyett 90 millió dollárért kínálta a Falcon 9 v1.1-et. Csakhogy még így is brutálisan olcsó volt az ULA-hoz képest...

Amit a SpaceX-től nem lehet elvitatni, az az, hogy nélküle nem indult volna el verseny. Csak a margóra: ezt viszont a NASA egyik "szakadár" vezetési ága hozta el, akik a kereskedelmi megrendelésekben látták a költségek csökkentésének lehetőségét, és új piaci szereplők felemeléséről döntöttek. Ez volt a COTS (Commercial of the Shelf) tenderek esete, és a NASA maga döntött úgy, hogy versenyt indít, ahol egyébként a Lockheed és a Boeing nem nagyon tudott labdába rúgni, mivel az EELV tender és a NASA másik ága alapján húzott ARES / Orion illetve SLS / Orion programja "zsírosabb" bevételekhez juttatta. Ez is megfordult azóta, a Boeing ugye indult és az egyik nyertese lett a NASA CCDeV tenderének, amely ember szállítására képes űrhajó kifejlesztéséről szól (a CST-100 / Dreamliner), de itt is nagyon ügyeltek arra, hogy nehogy az Orion űrhajó feladatát ellátni képes megoldást tegyenek le az asztalra...

Gratulálok a cikkhez
Nagyon várom a folytatást.
És személy szerint is nagyon hálás vagyok

A szovjet űrprogram meghatározó alakjai, egy kis sorvezető, ha a nevek esetleg nem csengenek elsőre ismerősen.

[ Szerkesztve ]