Valamikor kis kölök koromban láttam a Túlélősziget/A sziget neve: Túlélés c. filmet, ami jó pár éven keresztül végigkísértett. Illetve ott van még a Rémálom az Elm utcában, ami szintén mélyen megmaradt bennem.
Aztán nagyon sokáig nem is mertem egyébként horrort nézni, kb. 15 éves koromig a lélek nem vitt rá, hogy önszántamból beüljek akárcsak egyetlen horror elé is, arról nem is beszélve, hogy irtózatosan féltem a sötéttől.

[ Szerkesztve ]