Igaz, a megmaradó hónak van egyfajta hangulata, én is imádom. Egyedül azt sajnálom, hogy egyre többen vannak, akik már nem tudják ezt átérezni, annyira el vannak foglalva a mindennapi szürke dolgaikkal. Szép dolog a karrier, de minek olyan buzgón építgetni, ha egyszer pont az satnyul el, amiért az egész elindul? Nevezetesen a boldog, gondtalan életre való vágy...
De nem gond, sok emberrel tudom még mindig együtt élvezni, és ez a lényeg...
Én már nem emlékszem, milyen is volt számomra az első hó, hisz 3 éves korom óta síelek. De azt tudom, hogy a hóval együtt nőttem fel, az életem részévé vált, és nagyon hiányozna, ha nem lenne.