És ráadásul nem célszerű beleordítania az arcába, h:
"Nem lehet elolvasni b××××!"

Falra tudtam mászni, mikor hozták be a konyhára a rendeléseket, és nem lehetett elolvasni a lapokat, meg persze elérni sem lehetett a kedves pincérlányt (aki az üzletvezető csaja volt mellesleg). És akkor még nyeljem le, mikor benyögi, h "én megtanultam írni, Te tanuljál meg olvasni.."

[ Szerkesztve ]

Hát az talán még ennél is szarabb.
Alapvetően azért nem értem ezt az egész jelenséget, mert az írás ugye arra jó, hogy másokhoz információkat juttassunk el, de ezek az emberek ezt valamiért elfelejtik.

Kedvenc öreg parasztom nem is tud olvasni, csak írni. Szerintem neki való az ilyen konzulens. De hogy kell neki, azt kétlem.

Komolyabbat is tudok, amely bizonyos mértékben engem is érint.

A lányom épp valami "nagyonfősulit" végez, gyógypedagógus lesz. Teszi ezt felnőtt fejjel, hogy növekedjék a fizuja, egyébként is szeret gyerekekkel foglalkozni, amolyan anyáskodó típus.

Úgy döntött, hogy benyújtandó írásos akármilyéhez alapként egyik írásomat használja fel. Nem azért, mert az enyém, hanem azért, mert érzelmekkel telített, és szerinte ragyogóan lehet rá építkezni.
És a konzulense kinyilatkoztatá, hogy maga az írás is baromság, meg a rá építkezés is baromság, meg minden baromság, csak az az út tökéletes, amelyet ő kijelöl.

Éljenek a konzulensek! De ne a hatalmukkal!

Köszönöm az elismerést.

Annyiban fáj a dolog, hogy szerintem igenis alkalmas lett volna az írás arra, hogy a lányom szakmai szempontból elemezgesse. Nem vagyok gyógypedagógus, de tuti lehet rá építeni egy szakdolgozatot.

Igaz, igaz, már a konzulensek sem a régiek...

Azért hadd védjem kicsit meg a konzulenseket. Ez a nő is teljesen normális, néha kukacoskodik, nem tud olvashatóan írni, de azért alapvetően sokat segít a kedvesemnek, úgymond a szívén viseli a dolgot, az írásomban nem is a konzulenseket akartam támadni.

Vakegérke, az írásod meg tényleg nagyon kedves, de azért lássuk be, hogy egy gyógypedagógiai szakon a beadandók szakmai dolgokra kell, hogy épüljenek. Orvosi/pszichológiai/gyógypedagógiai szemmel vizsgálják az embereket és a betegségeket, tehát az, hogy a tanár nem fogadta el, nem a te írásod degradálja, csak mint mondtam, egy ilyen dolgozat szakmai alapokra kell, hogy épüljön. Szerintem ez így van rendjén! Ettől függetlenül lehet, hogy a tanár egy arrogáns ember, ez is előfordul, de ez alapján általánosításokat levonni fölösleges, alapvetően nagyon szép szakma a tanítás.

Egész életemben útáltam a száraz dolgokat, köztük a Martinit is.
Már miért ne lehetne könnyed módon egy történetre építkezni, amely szakmába vágó?

Becsülöm a tanárokat, tényleg szép szakma az övék. Csak sajna egyre inkább megnyirbáltak a lehetőségeik, pedig rajtuk múlik a jövő nemzedékének képzettsége.

Amit leírtam, abból remélem nem az szűrődik ki, hogy le a konzulensekkel. Csak ugye elsődleges feladatuk lenne pártfogoltjuk elképzeléseit támogatniuk, nem pedig indok nélkül elutasítani, baromságnak nevezni.

Na, jól kikotnyeleskedtem magam, elnézést kérek miatta.

Ugyan!

A konzulensnek egyébként az a feladata, hogy a szakdolgozatot olyan állapotúvá tegye, hogy azt a diák meg tudja majd védeni a bírálótól. Tehát nem biztos, hogy azért nem hagyja a diákot szárnyalni, mert neki nem tetszik a dolog, csak tudja, hogy a védésnél belekötnének.

A tanárokról pedig külön történetet is lehetne írni: ennyi pénzért ilyen gyerekek között én sem lennék lelkes.

ugye mobilarénát nem olvas?logoutot meg legfőképp nem?ugye?

Akkor sem fogja tudni, hogy róla van szó, ha megnézi az impresszumot. Elvégre nem az én szakdolgozatomról van szó.
Egyébként meg remélem, hogy olvas, hátha észbe kap!

[ Szerkesztve ]

Ha már írni nem tud, remélhetőleg olvasni igen.

Nyilván tud írni, csak nem szeret....

Rég kommunikáltunk, barátom.

Ha nem is szeret, illenék olvashatóvá tennie véleményét.

Legtöbbször, ha fenn vagyok dolgozom, meg a Fototrenden vagyok.

Ha sietek a gondolataimmal, nekem is nehéz visszafogni magam az írással.....Úgy meg időnként durva a külalak.

Tényleg bocs, Bocha, de nagyon bocs!
Biztos nem vág témába, de nem bírom ki.

Anno nem volt vetélytársam, ami az írást, olvasást illeti. Gyorsaságban semmiképp. Folyamatosan olvastam, amíg társaim csak tagolva, tollam alól pedig ömlöttek a betűk.
Csakhogy bármilyen dolgozatra ilyen osztályzatokat kaptam:
Fogalmazás 5-ös.
Helyesírás 5-ös.
Szépírás: 0 kétszer áthúzva.