Komolyabbat is tudok, amely bizonyos mértékben engem is érint.

A lányom épp valami "nagyonfősulit" végez, gyógypedagógus lesz. Teszi ezt felnőtt fejjel, hogy növekedjék a fizuja, egyébként is szeret gyerekekkel foglalkozni, amolyan anyáskodó típus.

Úgy döntött, hogy benyújtandó írásos akármilyéhez alapként egyik írásomat használja fel. Nem azért, mert az enyém, hanem azért, mert érzelmekkel telített, és szerinte ragyogóan lehet rá építkezni.
És a konzulense kinyilatkoztatá, hogy maga az írás is baromság, meg a rá építkezés is baromság, meg minden baromság, csak az az út tökéletes, amelyet ő kijelöl.

Éljenek a konzulensek! De ne a hatalmukkal!