A gördeszkával közlekedés megint más, én természetesen a mutatványozókról beszéltem. Hosszú távon egyébként sok kis nekicsapódás szép kis huplákokat képes csinálni ezeken a vékony lapokból álló burkolatokon, figyeld meg, még ott is kicsit, ahol az a nekicsapódás nem is egy deszka, hanem csak a járókelők lába.
Itt Vácon már volt ebből kisebb baleset is, és az amúgy elég szocreál márványtéren a kövek sarka már agyon van koptatva és tördelve, hiszen azt nem tavaly rakták le. Szerencsére egy szocreál teret nem sajnál úgy az ember, a történelmi belvárosban deszkásokat pedig én speciel még nem láttam, pedig oda is a gagyi, könnyen korrodálódó beton járólapokat tették. Mondjuk két éve nem jártam arra, de régen nem voltak.
Az esztétikai rész egy érdekes dolog, és nem illő kiforgatni a szavaimat. Különös, micsoda elemi fölháborodást okozott, hogy megemlítettem, esztétikai okokból ne engedjenek bármit is. Pedig nem egy fejlettebb ország van, ahol a turizmus miatt innen-onnan kitiltottak ezt-azt, csak hogy autentikusabb legyen a környezet. Az csak egy magyar sajátosság, hogy a világörökség részét képező Hollókőn a parkolókban modern autók állnak... A dolognak két oldala van: ilyen esetben mindig biztosítani kell alternatívát, és minden lehetőséget, hogy a kérdéses tiltásból származó kellemetlenségeket mérsékeljék vagy el is kerüljék. (Azon kívül vannak dolgok, ahol kényszeríteni nem lehet, pl. a ruházkodás, ámde jutalmakkal, térítésekkel, kedvezményekkel lehet arra sarkallni a helyi lakosokat, hogy ne rózsaszín csíkos sortot, szakadt-mocskos farmert vagy ágyékig letolt bőgatyát vegyenek föl a leendő felújított Kálvin téren. Nem azt kérem, hogy mindenki bocskaiban meg úri szoknyában flangáljon, a hangsúly a kulturáltságon és a szélsőségek elkerülésén van. Tartom, hogy az ország jövője lehetne a turizmus is, de ahhoz vannak dolgok, amiken változtatni kell. Persze, alapból a turistát nem zavarja különösképpen - átlagos dolog. De nem csak aza cél, hogy ne zavarja, hanem hogy elcsodálkozzon rajta, mint mi, amikor egy svájci falucskában a háromszáz éves faházak mellett, a hófödte hegyormok alatt negyven tehén legelészik a tiszta zöld legelőn, közben a nagy bajszú, kantáros gatyás gazda viszi nekik a szénát az ólba. Az ilyen és hasonló nosztalgikus élmények képesek újra és újra arra késztetni a külföldit, hogy visszatérjen, egy csomó pénzt itt hagyva. Nekünk nincsenek hófödte hegyormaink alatt fekvő autentikus falvaink, de vannak több száz éves, történelmi belvárosaink, a világ legszebbjei közé tartozók, kivált a főváros, és van kultúránk is, amire építeni lehet. Nem látjuk, micsoda értéket hagytak ránk eleink, mindeddig csak sikkadt.)
Ami Győrt illeti, egy, a térnél sokkal használhatóbb gördeszkapálya megépítése önkormányzati pénzen, a deszkások - életerős fiatal fiúk többnyire - közreműködésével egyáltalán nem volna irreális dolog. (Ha a mutatványozást nem a főtéren végezték volna a fiúk, senkinek eszébe sem jutott volna kitiltani minden áthaladó gördeszkást is a térről.) Sokkal drágább lesz például parkolóházak tucatját építeni Budapest történelmi belvárosa szélére (vagy alá, majd elválik), hogy a személygépjármű-forgalmat kivonhassák. Én attól tartok, hogy majd egyszer csak kitiltják az autósokat - mert ezt komolyan tervbe vették, amit támogatok is -, aztán mehet mindenki, amerre akar, mert az elmúlt évtizedekben számos példa volt arra, hogy az intézkedések egyik felét megtették, a másikra meg tojtak, mint ez a deszkás téma is.
Mondj még egy általános sportot, amihez nem adottak a lehetőségek. A legtöbbhöz nem kell egy főtér. Egyébként nem, a sok kerti meló mellett nem marad időm, sem energiám szórakozgatni.
[ Szerkesztve ]