Négy évig éltem albérletben, ebből kettőt már a jelenlegi feleségemmel, aztán az utolsó pillanatban, 2015-ben vettük meg a lakásunkat amiben most is élünk. Bár anno a tulaj tüneményes volt, sosem éreztük igazán az otthonunknak, lehet bennünk van a hiba, de az otthon mindkettőnk számára valami személyes és intim hely, ha pedig csak béreljük, akkor akaratlanul is csak egy átmeneti megoldás érzete lesz. Maximálisan együttérzek viszont mindenkivel, aki most akar venni, mert olyan szinten elszálltak az árak még a környező településeken is, ami miatt sokak számára teljesen elérhetetlenné vált a függetlenedés (alár szülőktől, akár albérletből). Remélhetőleg lecseng ez a túlárazottság és legalább valamennyire kompenzálódnak az árak valamikor a nem túl távoli jövőben.