Szerintem az albérlet a lehető legrosszabb megoldás. Fiatalként oké, huszonévesen, de, ha az ember megházasodik, jönnek a gyerekek, akkor már nem opció. Kell egy fix hely.
Én külföld mellett döntöttem.
Könnyű döntés volt? Rohadtul nem.
Olcsóbb volt? Nem mondanám, kb annyi itt is egy kertes ház, mint otthon.
Megérte? Nagyon is! Fiaim 9 és 11 évesek, a kicsi 2 nyelven, a nagyobb 3 nyelven tud. Nem mellesleg profi úszók lettek, mert itt kötelező megtanulni. Erre otthon esélyük sem lett volna. (főleg a nyelvtanulásra)
Munka meg annyi van külföldön , mint a szemét. Bár már otthon is boldogul, aki akar.
Amikor házat vettem, akkor nem 4-5 évre gondoltam előre, hanem 20-30. Ez nem egyszerű, ezt aláírom,de muszály egy kicsit a jövőbe nézni. Pl lehet, hogy most nem akarsz gyereket, de lehet, hogy 5 év múlva igen. Az albérletet aránylag könnyű felmondani mindkét fél részéről. De egy gyereknek nem egyszerű elmagyarázni, hogy miért kell másik városba költözni, másik suliba járni, más barátokat szerezni, ha esetleg balhé van a főbérlővel.