Az első pár csapágyazás, gyakorlatilag siklócsapágyazás.

Ha elegendő a kerületi sebesség, a csapágy két felületet között kialakul az olajfilm. Ez esetben nem ér egymáshoz a két felület, nincs kopás. Ha nincs elegendő kerületi sebesség, kopik a csapágy.
Általában csapágy állórésze speciális anyagból készül (szinterbronz). Az üreges szerkezetű anyag üregei van feltöltve.
Olyan helyeken, ahol csak néhányszor áll le a forgás, ideális megoldás.

A másik két változat, csak az olajzás módjában különbözik. Leginkább PR jelentősége van. Egy autó főtengelyének kenése esetén van értelme a huzagolás jellegű kenőanyag felvitelnek. Egy ventilátornál nem keletkeznek akkora erők amik valóban indokolnák a használatukat.

A csapágyat lezáró szimering gyűrűket minden csapágyfajtákhoz alkalmazzák. Az elsődleges cél nem a kenőanyag megtartása. A kívülről érkező szennyeződéstől kell védenie csapágyat. (A nagyobb golyós csapágyak esetében amúgy is zsírt szoktak használni.)

Érdemes néhány ajánlást tenni a ventilátorok használatához.
A siklócsapágyak esetében lehetőleg megállás és viszonylag magas fordulatszámon, a fordulatszám változtatása nélkül érdemes használni a ventilátort. Minden leállás és elindítás egy szöget ver be a csapágy koporsójába.

A golyóscsapágyak esetében nem gond a leállás és újra indulás. A változó fordulatszám is OK.
Viszont a magas fordulatszámok esetében, a gyártási pontatlanságok miatt, káros rezonanciák keletkeznek. Felgyorsul a felületek deformációja.

Ezek után már az is tiszta, miért nem gyártanak siklócsapágyos kerékpárokat.