Andris, barátom, kollégám, te vittél el 6-7 éve életem első Kettlebell edzésére, együtt hegesztettük a mainframet, kitárgyaltunk mindent androidról, nexusról, bármiről, viberen is az utolsó üzeneted is erről szól. De autókról, nőkröl, kapcsolatokról, saját magunk tálalásáról... veled mindenről lehetett beszélni, sok jó tanácsot adtál, ami segített. Jó volt a VBt nézni nálad jóféle sörrel, és whiskyvel, vagy az Atlantiszban múlatni az időt. Tudom, hogy szerettél tempósan menni, és ebből lett végül a baj. De ezzel is itt hagytál egy utolsó tanítást, hogy milyen múlandó az élet, és hogy vissza kell venni.
Szerettem volna látni, hogy végül ki lesz a nő, aki mellett kikötsz, és hogy a Penny parkolóban ismét egymás mellé parkoljunk. A szeretett autód csak a tied lehetett, végül együtt kerültetek át oda, ahol végtelen a benzin, és szélesek az utak.
Végül nem tudtam megmutatni az 1 éven át készülő gépet, múlt héten nem úgy jött össze, és már nem is lesz rá módom.
Rettenetesen fogsz hiányozni, remélem egyszer még, jó sok évtized után, újra találkozunk.