Nem mi vagyunk az orvosokért, hanem fordítva. Letették egyáltalán a hippokrátészi esküt?

Valaki írt egy könyvet, nagy botrányt kavart vele. Arról van benne szó, hogy nem szabad megbetegedni, mert a dokik, és a gyógyszeripar nem enged ki a markából.
A doki annyira ápol fel, hogy kénytelen légy visszamenni, hiszen abban érdekelt, hogy minél több betege legyen.
A gyógyszeripar pedig igyekszik minél több gyógyszert eladni, abból van a pénze.
Logikus, hogy aki ennek a duónak a karmai közé kerül, nem szabadul egyhamar.

Az is benne lehet a dologban, hogy szándékosan a magánklinikára hajtják a "kedves" beteget. Ki tudja, ott talán rokon az alkalmazott.

Amelyik doki becsületes, lelkes, az megnézheti magát, ha ellentétes pólusú társaságba kerül. Kiközösítik, lehetetlenné teszik.

Ha van rá lehetőséged, tereld jogi útra a dolgot. Arra viszont számíts, hogy vigyáznak a mundér becsületére.

És most figyu.
Sok fájós fület meggyógyítottak már a nagymamák. Edényben sót melegítettek, vagyis inkább felforrósítottak, zokniba töltötték. Fekvés, fájós fül felül. Ketté hajtott törölközőt rá, arra meg a forró zoknit. Ha éget, akkor még egy hajtás a törölközőn, vagy pici szünet. Lényeg az, hogy amilyen forrót kibírsz.
Nem vagyok doki, csak elmondtam. Nálam (is) hatásos volt.

Jobbulást kívánok.