Akkor téged kár volt iskolába küldeni - sőt, talán veszélyes is!
Nem ragadnék le itt, szerintem megszületnem is kár volt, de hát ez már így alakult. Mindenesetre nem az iskolai évek alatt kövült meg bennem az érzés, hogy ha pusztulásba fordul a dolog, hát sok könnyet nem kell hullajtani magunk után. Remélem terményjavításra - vérmezőink okán - még alkalmasak lehetünk egy utánunk jövő csapat részére.

addig igen; különben nem, mert a valóságban nincsen teljes szeparáltság.
Tolsztoj is imádta tagadni a tulajdont, de elgondolkodtam rajta, hogy ha kilopták volna alóla az ágyát be-e kapcsolt volna-e mégis a szeparált tulajdon eszméje. Megkövetelődik a saját tulajdon végül mindig. Olyan, modern rendszerbe nevelődtünk bele amiből kikacsingatni még gondolati síkon is nehéz: váltott ágyas alvást, közös használatú evőeszközökkel való hamit nehéz elképzelni is. Pszichológiailag érdekes kísérleti alapot hozna viszont, lennének teljesen feloldódó, elhaló személyiségek, másokat pont ez a kényszerű közös domborítana ki.
Egyszer elhagytam a testem, megszűnt az én. Az jó volt. Illetve nem illethető jelzővel, mert pólusok, érzelmek, gondolatok sem voltak. Kívül volt mindenen. Nem is volt.