Azon csodálkozom, hogy ezen még meglepödsz.
Pedig tudod, hogy van a mondás: hüje, hüjébb, leghüjébb, rendőr, postás, buszvezető
(az utolsó három igény szerint felcserélhető/kiegészithető).
Ezek általában hasonlóak a jegyellenőrhöz. Alacsony, satnya emberkék többnyire, akik igy élik ki magukat, próbálják leküzdeni kisebbségérzésüket, hogy egy hatalmas gépen uralkodnak, plusz még jónéhányszáz emberen naponta. Úgy érzik, korlátlan hatalmuk van, holott saját perverzitásuk rabjai.
Figyeld meg, mekkora élvezetet jelent nekik, ha letolhatnak valakit az útról, becsaphatják az ajtót a szaladó idős nénike előtt, vagy rászólhatnak egy nem-a-szabályoknak-megfelelően-utazó emberre. Alig várják ezeket az alkalmakat.
De valahol még hibáztatni sem nagyon lehet őket, ha leereszkedünk arra a szintre, és mélyen belegondolunk egy napjukba : több órán keresztül, általában ugyanazon az útvonalon vezetni, körbe-körbe, azzal a nagy bádogdobozzal, nyáron 40 fokban, elviselni a sok utas nyügét, baját, nyavajgását, elkerülni a balesethelyzeteket, hisz többszáz emberért felelősek. Ebből a szempontból nem irigylem őket.
De ez mondjuk nem szabadna, hogy azt eredményezze, amit. Hogy rajtunk élik ki magukat, vezetik le a feszültséget.

Utasként is, autósként is tapasztaltam, szinte heti rendszerességgel, hogy mekkora tetűk tudnak lenni. Nagyon ritka az, ha megvár, mikor futsz utána, viszont képes kicentizni a kocsimat, amikor véletlen 5 mm-t belógtam a buszmegállóba, 10 másodperc erejéig.
Elvárja, hogy kiengedd, mikor ö még nyitott ajtókkal már balra indexel, viszont esze ágában sincs előzékenynek lenni, holott simán megtehetné, hogy nem padlógázt nyom, hanem villant egyet.
Egy külön topicot megérne sztem a sok buszos történet, de kár is magunkat pörgetni rajta.

Igy a végére kihangsúlyoznám, _tisztelet_a_kivételnek_! Van egy barátom, neki buszsofőr az apukája, hát Misibácsival semmi gond. Mondjuk IQban az átlag fölé emelkedik, azis igaz.