Bocsánat, én egészen más meggondolásból hoztam elő a szülőket. Sajnos így könnyebben magyarázható, hogy elcsúszott a világképed. Ha van még nagyszülő, próbálkozz tőlük álláspontot szerezni. Sorry, ha ez is fájó pont. 
üzenetek
hozzászólások
Hat en meg tod hogy lettem? 
Rosszul allt a szenam /el akartak vetetni 
/mivel volt mar 3 lanytesom... 
A nagynenem aszonta a fateromnak: -tartsatok meg...most hatha fiu lesz... 
/engem persze meg se kerdeztek /
Hat ezutan muszaly volt... 
[Szerkesztve]
God Vazzeg
(veterán)
Engem apám nem akart, mikor kiderült hogy fiú leszek.. Anyám szerencsére ragaszkodott hozzám 
Apám kb 5x akart megölni gyerekkoromban, csak amire emléxem, de anyám szerint többször 
Van ilyen is. Jelenleg jól kijövök vele, amióta nagyobb vagyok mint ő, már nem bánt ![;]](/dl/s/v1.gif)
(A smájlik ellenére komolyan írtam amit írtam, de véletlen se azért, hogy akárki is sajnáljon, a személyiségem ezért lett ilyen amilyen, és nekem így jó )
De ettől úgy néz ki , pont , hogy megerősödtél. Mind pszichésen, mind fizikailag
És ez jó.
Ami nem öl meg, az erősebbé tesz 
''Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.''
Khmm, anarchia?
joco1114
(csendes tag)
Azt mondják, hogy az emberek halál előtti helyzetben (pl. kivégzések előtt, mint Auswitz) ugyanolyan hétköznapi módon viselkednek, mintha semmi sem történt volna. Hogy vagy, mi újság, a Rozi már megint milyen ruhát hord? - mintha az agy megpróbálná kompenzálni a speciális, igen nehéz helyzetet. Erről igazából a nagyszüleink, szüleink tudnának beszélni, hogy milyen volt a háborúban, amikor tudták, hogy bármikor vége lehet... Miről beszélgettek, mit csináltak? Én csak egy pszichológiai tanulmányt idéztem, szerencsére nincs ilyen irányú tapasztalatom.
Joc
