Azt mondják, hogy az emberek halál előtti helyzetben (pl. kivégzések előtt, mint Auswitz) ugyanolyan hétköznapi módon viselkednek, mintha semmi sem történt volna. Hogy vagy, mi újság, a Rozi már megint milyen ruhát hord? - mintha az agy megpróbálná kompenzálni a speciális, igen nehéz helyzetet. Erről igazából a nagyszüleink, szüleink tudnának beszélni, hogy milyen volt a háborúban, amikor tudták, hogy bármikor vége lehet... Miről beszélgettek, mit csináltak? Én csak egy pszichológiai tanulmányt idéztem, szerencsére nincs ilyen irányú tapasztalatom.

Joc