Csak nézz bele azok szemébe, akiket nagyon szeretsz, mindegyik egy-egy palantír...

Én akkor lennék boldog, ha soha többet nem kellene terápiáznom, hanem a tudásomat és a tapasztalataimat arra használhatnám fel, hogy mindazt ami, alap, normális, hétköznapi szintekkel megemeljük, és olyan világot építsünk, ahol a ma csodának, különlegesnek, ''zseninek'' számító képességek, tudásszint, teljesítmények stb. Természetest jelentenek... Számomra az a legnehezebb feladat, hogy napra nap szembe kell néznem azzal, hogy egyre nagyobb szükség volna rám... És nem Neked vagy a hozzád hasonlóknak! Hmm. Ne vegyél itt túl komolyan, mert bőven elég, ha olykor én esem túlzásokba ezen a téren