Teljesen más a két helyzet, és a tanártól kapott testi fenyítéssel nem csak annyi gond van, hogy fáj.

az írás címe szerintem annak a tükröződése hogy sikerül fejlődnie a társadalomnak.

aktuálpolitikába belemenés nélkül csak annyit tudok mondani, hogy mindez sajnos regresszálni látszik. az utolsó kapcsolja le a villanyt...

Felsőben volt egy tanár, aki b@**ott nagy kulcscsomót vágott hozzá a diákhoz, ha nem figyelt technika órán. Ezzel csak az volt a baj, hogy nem volt térlátása az illetőnek egy iskolai baleset miatt (saját hibából lett félvak), és simán megvakíthatott bárkit azzal a lendülettel (vagy betörhette volna a fejét).

Alsós koromban az ebédlőnél volt egy öreg figura, aki sok kanalat összefogva vágott fejbe minket, ha 10 centit kilógtunk a sorból.

Középsuliban volt egy ipse, aki már az első órán előadta, hogy a tánc a szexualitás függőleges kivetülése, és amúgy ő táncTANÁR is (igen, a tanár részt nagyon hangsúlyozta)
Általában csak a végzősöket környékezte meg szalagavató környékén, nem mellesleg egy volt diákja volt a felesége, akinek 3 gyereket is összehozott. De már az elsősöknél kezdte az alapozást. A mi osztályunkban az első próbálkozásnál lepattant, a második szerint harmatos volt a teljesítménye...
Ugyanez a figura sorba állította azokat a diákokat, akik csengetés után még a folyosón voltak, és mindegyiknek lenyomott egy gyomrost. Persze kiröhögtük utána

Szóval kb a szemem se rebben a cikkben olvasottaktól, de ettől függetlenül elítélem a gyengébbek terrorizálását. Rengeteg oda nem illő tanít az iskolákban, és a jelenlegi helyzetben ez nem is fog érdemben változni, amikor nagyon sok tanár hiányzik a szakmából, és az utánpótlás inkább elhúz az országból teljesen érthető okokból.

[ Szerkesztve ]

Jah, hát nem véletlen, hogy oviban és ált suliban ütik a gyereket, amíg elbírnak vele. Gimiben és egyetemen ugyanúgy megy a dumálás az órán, zavarja a diák a tanárt / előadást, stb, de ott már nem mernek a tanárok emberkedni.

[ Szerkesztve ]

Gimiben a fizika/matek tanárnál volt egy léc... Mi csak úgy hívtuk, hogy "A páca'". Amikor a fecsegő osztálytársaim órán nekiálltak a trécselésnek fogta és a tanári asztalra akkorát csapott vele, hogy zengett a füled egy darabig. De akkor mindenkienk. Így a "népharagtól" is kicsit visszafogták magukat.

[ Szerkesztve ]

Milyen erdekes olvasni, hogy csak a "pedagogusok" altal alkalmazott fizikai bantalmazast, mint "nevelesi eszkozt" hozza fel es serelmezi mindenki es nem jott szoba a legalabb ilyen gyakran alkalmazott lelki terror, nyilvanos megszegyenites, stb. Pedig annak hatasa sokkal mellyebb es hosszabb tavon hato. Nem egy embert ismerek, akik egyhazi intezmenyben olyan dolgoknak voltak kiteve a nevelok altal, ami sokkalta rosszabb, mint egy pofon. :(

Mondjuk én bőven fiatal vagyok, hogy ilyen tanárokkal kellett volna találkoznom (95-ös vagyok mint a benzin ), viszont volt egy óvónőm aki előszeretettel osztotta a pofonokat. Bár nem azonnal, átlagba erősen kikellett érdemelni, emlékeim szerint nem is láttam őt gyakran pofozkodni vagy 4-5 alkalomra emlékszek.

Általánosban is az egyik technika tanár volt kissé agresszívabb, de ő csak fém vonalzóval verte az asztalokat, ha fenyítésről volt szó, gyerekhez ő sem, meg egyikük sem nyúlt. Illetve gimiből emlékszem a földrajz tanárra, amúgy egy elég rugalmas tanár volt, de azt nagyon nem szívlelte, ha valaki pont az ő óráján próbált aludni. Díjazta is, mindig bakancsba járkált, és nem, nem a diákot rúgta meg, de egy 40 centivel arrébb taszította a padot amin feküdt, aztán szónélkül folytatta az okítást.

Nálunk 5.ben jött új osztályfőnőknek/matek-fizika/rajz tanárnak egy harmincas pasi. Valószínűleg azért, mert így utólag belegondolva elszemtelenedtünk, fejére nőttünk egy tekintélyt kivívni nem tudó fiatalabb, dundi, tanánárnőnek. Lényeg, hogy ő is (mármint az osztályfőnök) kokszik híve volt, ha nem voltunk jók. Illetve így utólag összerakva a dolgokat biztos volt neki magánéleti zűr is, mert pár tanárnővel összejött (ugye az ilyet csak sutyorogtuk akkoriban). Lényeg, hogy 8. félévnél lepattant a suliból.
Ettől függetlenül szerintem voltak jó meglátásai a világról. A kokijai annyira belénk ivódtak, hogy még a 30 éves osztálytalálkozóra sem akarták a volt osztálytársaim, hogy meghívjuk.

Miért nem? Addigra ti megerősödtetek, ő pedig megöregedett. Símán visszaadhattátok volna a kokikat.

Én azt hittem, azért addigra benő a többiek feje lágya, hogy ezen a "traumán" túllépjenek, és felnőtt fejjel végiggondolják, átértékeljék a dolgokat...
Viszont érdekes mód a tanár sem akart nagyon részt venni az osztálytalálkozón, mikor felhívtam, és előadtam neki az ötletem.. Lehet, hogy ő is utólag szégyellte volna a dolgot vagy félt? Szóval elmaradt a békítő-show.. ennyi a sztori.

Gyerekkorunkban ha rosszalkodtunk órán, akkor kaptunk egy pofont a tanártól, és mikor az apánk megtudta, tőle is kaptunk egyet.
Manapság ha a tanár rászól a gyerekre, a tanár kap egy pofont a gyerektől, meg másnap a gyerek apjától is egyet.
Bárki bármit is mond, a mi időnkben még volt tekintélye egy tanárnak (és mondjuk egy rendőrnek), manapság már nincs.

Ezek marha nehéz dolgok, sokkal tobb annál, hogy kinek mikor nő be a feje lágya. Minél fontosabb volt a személy, annál nehezebb ugy. Ennek ugye az extrém verziója a bántalmazó szülő, akit a gyerek esélyesen egész életében mentegett ("embert faragott belőlem", stb)

Amelyik tanár fizikai erővel tud csak tekintélyt szerezni, az megbukott tanárként. Mondom ezt 3 generációnyi tanár közvetlen felmenővel.

Ez a kérdés azért ennél sokkal komplexebb. Nem feltétlenül erőszakkal kell a tiszteletet kivívni illetve nem csak azt kell és lehet tisztelni aki erősebb, nagyobb...

Első lépésként mondjuk a szülőknek kéne felvenni a kesztyűt és ha már gyereket vállalt, akkor nem mástól várni hogy nevelje. Főleg most, amikor csillió meg egy egyszerű utat választanak, ott a tv, az xbox, a telefon, mehet a yt a tiktok az insta, a fortnite, meg társai, aztán csodálkozás van hogy a mindenhonnan összeszedett viselkedésformákat utánozza, csak az meg nem igazán kompatiblis pl az iskolai elvárásokkal. Arról nem beszélve hogy nyilván az otthonról hozott mintákat is szivacsként szívja magába...

Én egész életemben alig kaptam pofont apámtól. Talán kettőig jutottam. Vastagon megérdemeltem mindkettőt, és ha nem tőle hát mástól kaptam volna valszeg kamatostól. Nem tudok azonosulni azzal a nézettel hogy a gyereket sose lehet megütni, de egy normálisan nevelt gyerek akivel foglalkoznak nem szorul rá arra hogy a tanár verje.

Szerintem. Aztán meg bármi is lehet

"Nem feltétlenül erőszakkal kell a tiszteletet kivívni"

Rengeteg tanulmány született már erről (google: kid slap fear or respect), de amúgy is egyértelmű egy minimális EQ-val belegondolva: az erőszak soha nem tiszteletet fog generálni, hanem félelmet. Ha "működik", tehát többször nem csinálja a gyerek azt ami miatt kapta, az csak azért van mert f*sik hogy megint felképelik, nem azért mert megértette hogy rossz amit csinált (hogyan érthette volna meg, amikor azzal van elfoglalva hogy ég az arcán a kéznyom és sípol a füle, nem logikai következtetésekkel...).

Hozzátéve hogy ha a szülőtől kapja, akire evolúciósan úgy tekint a gyerek, hogy tévedhetetlen, és követendő minta, még egy jó kis mentális zavarodás is történik, ebből lesz később az az emlék, hogy "biztos megérdemeltem".

"Első lépésként mondjuk a szülőknek kéne felvenni a kesztyűt és ha már gyereket vállalt, akkor nem mástól várni hogy nevelje" +++ tökre alapvetés, de mostanában egyre többen inkább kikérik maguknak, "azért van az iskola" címen. Miközben félig-meddig igaz, mert az életük felét ott töltik, de nem azért van, csak egész egyszerűen muszáj ezzel is foglalkozniuk - ne menjünk bele hogy pl. itthon mekkora $motivációjuk$ van rá a pedagógusoknak...

Kár szerencse hogy nincsenek már kószáló kardfogú tigrisek akik elviszik azt a gyereket akinek a szülei nem tanították meg hogy normálisan viselkedjen Érdekes, párszázezer évig ment ez anélkül is hogy az iskolában megtanították volna.

én ezt magam részéről elkönyvelem fejlődésnek. az meg hogy a tekintély a fizikai erőszakon múlik.... pfffft, ez viccnek is gyenge. csak sajnálni tudom azt aki így látja a világot.

#36, #37, #39:
Félreértés ne essék én csak arról beszéltem, amikor anno jogosan kaptuk a pofont, mert annyira rosszak voltunk. A második fele, mikor a diák üti meg a tanárt, és a szülő, az teljes mértékkel elszomorít.