Sajnos egy ideje nem nagyon tudtam másra gondolni, mint hogy Vakegérke távozott.
Próbáltam keresni a lakótelepen, de csak kb. a harmadáig jutottam. Mint kiderült, már hiába kerestem.
Fontos része volt a PH! közösségének, de egyértelműen az :L topic volt az igazi otthona. A sok játék és bolondozás közben mindig volt egy-egy jó szava hozzánk.
Pityu naplójának megírása után ő ösztönzött, hogy folytassam, mert látott benne fantáziát.
Több szereplőnek is köze van hozzá. Egyrészt Józsi a pék, róla kapta a nevét, hiszen nagyon szerette a friss kenyeret. Kenyérkét, ahogy ő mondta mindig.
Akit igazán róla mintáztam az viszont András bácsi az öreg asztalos. Az örök békéltető, aki bölcs tanácsaival minden problémát el tud simítani, de közben ott az a kis hamiskás csillogás a szemében és mindig kész viccelődni és nevetni.
Egy biztos, ha az utcán sétálva a fejemre esik egy kovácsfogó, akkor tudni fogom, hogy Egérke odafent éppen újrafőzi legendás pincepörköltjét!

[ Szerkesztve ]