Open the piano.
Én az elsőt még ma is néha dobolom az ujjaimmal, ha épp nagyon unatkozom. ![;]](/dl/s/v1.gif)
A másodiktól viszont hülyét kaptam, mert nagyon sok zeneiskolából hallani. A harmadikat meg nővérem tolta rengetegszer amikor még gyerek voltam, szóval erről is hasonló a véleményem. 
[ Szerkesztve ]
Nos, én mindet játszottam. Az 5-6-7-8 az nem igazán állja meg a helyét, ugyanis a Mozart szonáta jóval nehezebb, mint az azt követő F-dúr Bach invenció (amit az egyik fia írt, nem ő), illetve sok 3 szólamú invenció nehezebb, mint a c-moll fúga a Wk 1-ből, mivel utóbbi egy jól felépített, egyszerű polifóniát használó logikusan tanulható fúga-a legkönnyebb az első kötetből. Egyébként jó összeállítás, aki pályára készül mindegyikkel találkozni fog. Aki csak hobbiból tanul, az kevésbé, úgy az 5. szintig eljuthat, aki igazáámmn tehetséges és szorgalmas, akár tovább is.
Mindet? Az már valami. Az 5-6 nekem is fura volt, mert utóbbi tényleg könnyebbnek tűnik.
Hát én kb 14 éve abbahagytam a zongorázást. Valahogy a 4. szinten lehetek, ha rávenném magam gyakorolni az 5. szint még meglehetne. Feljebb már szerintem zenetanár kéne.
[ Szerkesztve ]
"Feljebb már szerintem zenetanár kéne." Az vagyok 
Stravinsky Petrushkával, meg Beethoven Esz dúr zongoraversennyel diplomáztam, többek között.
Nagyon bírom ezt a fószert meg a videóit. Különös, hogy LVL 6-tól már oda-odanéz... mondhatnám, ha nem láttam volna egy werkfilmjét. Van azért ott jó pár melléütés, mire egy YT videóval elkészül.
Olyan jó érzés tudni, hogy ennyi zenészlélek van a fórumon. 
Szerintetek 40 évesen van esélyem megtanulni zongorázni nulláról? Általános iskolából van 1,5 év gitár tanfolyam tapasztalatom (Csepei). 
Zongoratanárként azt mondanám, semmi sem lehetetlen, bár attól függ, milyen szinten szeretnél. Kitartás kérdése, izomzatfüggő, illetve el kell fogadni, felnőttként már nem olyan tanulni, mint gyerekként, van ami sosem lesz már olyan, mint 10 évesen.
Ügyes, le a kalappal az elhivatottság és kitartás előtt 
Najó, de ez nem arról szól, hogy mennyire jól játszik, hanem hogy annak ellenére, hogy egy keze van, megtanult zongorázni és nem is akárhogy. 
Ez egy másik liga.
Én arra gondoltam, hogy nem hallottam még az adott darabot (2. Magyar Rapszódia) jobban lejátszva videón. Mondjuk nem is kerestem.
Irigylem azokat, akik képesek ilyen szinten űzni a zenélést. Nekem is van némi művész vénám, igaz én a rajzban élem ki mostanában. A zongora a kedvenc hangszerem, jó magam is játszogatok rajta, igaz már vagy két éve nem ültem előtte. Sajnos beleuntam idővel, így mára marad a hallgatózás 
Nem csak megtanult zongorázni, hanem koncertzongorista, aki elvégezte a Royal College of Musicot és a Coldplayjel lépett fel.
De nem lehet összehasonlítani, erről van szó. Ez az ember inkább különleges, mint jó, hisz egy keze van, nem lehet egy kalap alá venni a többivel, így nem hasonlíthatod össze. Max úgy, hogy ők is egy kézzel játszanak. Lehet úgy nem ő lenne a legjobb.
[ Szerkesztve ]
Én elég sok hangszeren játszottam klasszikust (4 év hegedű, 1 év gitár, 2 év nagybőgő, 2 év zongora).
A Liszt: Magyar rapszódia nekem máig a kedvencem, meg szintén tőle a Paganini La Campanella feldolgozása.
Rick Allen-t a Def Leppard dobosát juttatja eszembe, igaz ő dobolt a karja elvesztése előtt is, de nem semmi hogy 20 hónappal később már színpadon állt (ült).
Ja, ezek komoly sztorik. 
Csak ne keverjük össze a kitartást a tehetséggel.
[ Szerkesztve ]
"ne keverjük össze a kitartást a tehetséggel"
Én is így gondolom.
Az #5-ben cinemazealot írja, hogy van-e esély 40 évesen megtanulni zongorázni. Én erre azt mondom, hogy a Paganini: 24 caprices -t is bárki megtanulhatja, annyi a különbség, hogy aki tehetséges annak fél év alatt megy, aki meg nem, annak 3-4 év kell.
[ Szerkesztve ]
Csatlakozva a "nem láttam még jobbat" dologhoz az egyik kedvenc felvételemmel: Rachmaninov 2. szonáta 1913
Na persze, de előtte fel kéne frissítenem a kotta olvasói nemtudásom, meg ugye a hangszer kezelésének alapjait... volna itt majd mit csinálni. A vicc az egészben az, hogy anno, még egyetemista koromban (2000 magasságában) vettem egy 88 billentyűs (nem kalapácsos) midi billentyűzetet (még a SuliNet Expressz időszak elején), és gyakorlatilag azóta egyszer sem játszottam rajta. Persze egyszer-egyszer, amikor évente/kétévente letakarítottam meg átpakoltam A-ból B-be bohóckodtam rajta egy sort, de nagyjából ennyi. Szerintem a napirendem is akadályoz, mert rá kéne szánnom magam, hogy szakítsak ki rá a napomból néhány órát. Két éve karácsonykor megleptem magam egy udemy.com-os tanfolyammal, egyszer csak ráveszem magam, hogy el is kezdjem.
[ Szerkesztve ]
Na nehogy azt hidd, hogy én valami nagy tehetség voltam (a zenei középsuliba se vettek fel, mert volt ott kb. száz tehetségesebb diák ).
De amíg komolyabban zenéltem láttam olyanokat, hogy leesett az állam olyan gyorsan tanulták be a gyakorlatokat és a műveket. Erre írtam - és tartom magam ehhez - hogy mindenki aki akarja bármit megtanulhat, csak a tehetségesebbnek könnyebben és gyorsabban megy.
Amúgy meg hasonló cipőben járunk: én pár éve vettem egy gitárt, mivel megfogtak Paco de Lucía flamenco zenéi. Persze nem sok mindenre jutottam, egy-két szólam, részlet megyeget, de többet kéne foglalkozni vele (ja, meg tehetségesebbnek lenni ).
Köszönöm cikkíró!
Felidézted bennem azt amit talán a legértékesebbnek tartok magamban
Én 10 évesen kezdtem el zongorázni. Az aktív zene tanulás 25 éves koromig tartott. Azóta amikor kedvem tartja előveszem, gyakorlom 4-5-6 hónapig aztán színpadra állok a barátoknak/ismerősöknek egy koncert erejéig.
Alapvetően tecnikai oldalról közelíti meg a cikk a témát, erre reagálva életem azt hiszem legnagyobb teljesítménye az volt, hogy Chopin: G-moll balladáját meg tudtam oldani egy tök jó szinten.
Sosem voltam alkalmas mégsem zenei pályára, akár egy színésznek, a zenésznek is szükséges hogy jó memóriával rendelkezzen, nekem nem volt meg, illetve nem lehet csak úgy szabadon kihagyni Bach preludiumokat, fúgákat, egyéb technikai nyalánkságokat, csak azért mert az nem hozza elő azon érzelmeket amiket ki szeretnék fejezni kényem-kedvem szerint.
Viszont így meg egy rendkívüli önismereti dolog volt, sokszor kis introvertált gyerekként az érzelmi kifejezés hatásos eszközét nyújtotta a zongorázás.
Respekt minden fórumtársnak aki valaha használta a zenét, hogy ezzel más dimenziókat mutasson a világból, a világnak.
Sziasztok!
Talán nem szerencsés ide, az inkább klasszikus irányba mutató fórumba beírni egy Jazz zongoristát de én mégis megteszem, elnézést érte.
Érdemes meghallgatni Bobby Enriquez Fülöp-szigeteki zongoristát
Ahogy Richie Cole kvintettjében püföli ezen a koncertfelvételen a zongorát érthető miért kapta a "the Wildman" becenevet
Első zongora szóló 8:48-nál kezdődik...
Üdv Zsolt,
Thx a megosztásért Vinheteiro-t nagyon bírom...
Én tanulhatnék ingyen, de azt hiszem, tehetségtelen vagyok hozzá. 
