Regényt tudnék írni a munkahelyeimről, és hogy hol hibáztam...

Főiskola után egyből felvettek egy céghez programozóként, pedig mondtam, hogy én láttam már ilyet... De nem tudok programozni.

Mégis másfél évig küzdöttem, halogattam, csináltam is valamit, de kínlódás volt... Közös megegyezéssel befejeztük a munkát.

1 évig "szabadúszó" grafikusként ismerkedtem a PS csodáival, meg mellette rádióztam is ( teszem a mai napig)

Majd nyomdai másodgépmesterként dolgoztam 2,5 évet, életem legsötétebb időszaka, semmi előrejutás, monotonitás... Onnan pattantam meg egy rendszergazdai munkakörbe, ahol 6 évet húztam le, mellette már elkezdtem a mostani munkámat is csinálni. 8+4 órában dolgoztam két munkahelyen, ami kicsit felőrölt.

Covid megadta a lökést... Kötelező szuri nem jött be, így végkielégítéssel eljöttem... Majd visszahívtak, de már nemet mondtam.
Azóta a mostani munkámat csinálom már 7. éve. Feleannyit dolgozok, ugyanannyit keresek, mint előtte 12 órával... Érthető, hisz a rendszergazdai állás nettó 160-at tudott... De jól éreztem magam.

Szeretek több lábon állni, így mellette grafikázok néha még, meg rádiózok a saját kis stúdiómban.

De már agyalok mit lehetne, mert kell a kihívás, de az állandóság is jó.

Viszont ebből én azt tanultam meg, ha egy munkahely szar, nem kell ragaszkodni hozzá. Egyik főnököm mondta, hogy a kapu előtt vár 15% munkaerő... Én meg erre azt tudtam mondani, akkor be kell engedni, mert én megyek...

Jelenleg szerencsés helyzetben vagyok, saját magam osztom be az időmet valamelyest, emellett elkezdtem felpörgetni egy Youtube-csatornát is, hátha onnan is leesik valami passzív-szerű jövedelem.

[ Szerkesztve ]