Móci!

Minden elismerésem.
Főleg emiatt:

Mielőtt még bárki megijedne, nem vagyok se depressziós, se rosszkedvű.

Ezzel egy nagy igazságot mondtál ki.
Manapság, ha a férfi panaszkodik, akkor orvosi eset, és küldik a pszichiátriára vagy az elvonóra... Holott a férfi is ember.

Jól tetted, hogy ezt leírtad.
Bár, mi már jobban ismerjük egymást, így különösebben nem leptél meg.
Csak még inkább pozitívan...

Bátorítalak, hogy tökéletesen sikerüljön "túllépni önmagadon", találj rá teljesen önmagadra, szeresd, fogadd el önmagad, (illetve találj rá "a veled szemben lévőre" - ahogy a régi szövegek fogalmaznak a "társról").

Ahogy elnézem az írásod, nincsenek itt problémák... egyszerűen csak ki kell várni a pillanatot... Hidd el, jobb türelmesnek lenni, mint elsietni a dolgokat.
Van időd. Csak megfontoltan.

Jómagam is tapasztaltam egy s mást (holott egykorúak vagyunk), nem véletlenül mondom, amit...

Persze, még messze nem tartok ott, hogy erről nyilvánosan beszámoljak, jobban mondva, ezért olyan "csélcsap" és semmilyen a blogom, amilyen.
Szegénységi bizonyítvány(?), de vállalom.

Majd gondolj rám évek múlva, ha már ott állsz elégedetten a szép feleségeddel, sok kis Mócival egy szép vidéki kis családi házban

Őrületes egy csaj vagy! Aranyos megfogalmazás. Illő.

Jól tippeltél, ha sikerülne, 2-3 gyereknél nem adnám alább!
5 éves terv?

[ Szerkesztve ]