Bocs, hogy a privátodra nem válaszoltam. Itt írom le inkább, mert ez a hsz-od kb ugyanaz.

Nem, nem érted jól. A teljes frame, az továbbra is 1080 soros. Igazából a FHD-nak is ez a feltétele, nem az 1920 oszlop. Szóval az 1440x1080 megfelel A FHD előírásnak, a képet torzított képaránnyal tömörítik, a vevő oldalon a megjelenítés során válik 1920x1080-ná. Ez is egy megoldás a sávszélességgel való gazdálkodásra.

Maguk a félképek önmagukban nem érnek semmit, nem tartalmaznak egy egész frame-nyi adatot, így értelmes képet sem lehet belőlük kinyerni.

1080p nem broadcast szabvány, szóval ilyet nem is fogsz látni. Márcsak azért sem, mert a dekóderoldal nem támogatja. Ha progresszív kép kell mindenképpen, akkor a csatornák inkább 720p50/60-at használnak, ezt ugyanis engedélyezi a szabvány, és a vevőoldalon is támogatni kell.

Az NTSC hülyeségeit (Inverse Telecine, 3:2 pulldown) ne keverd ide, ilyesmi a PAL-ban soha nem volt. A DVD-t szintén nem kell idekeverni, az ugyanis nem broadcast szabvány, nem köti a sávszélesség ilyetén korlátja. De abban a rendszerben (mármint a DVD-ben) egyébként rengeteg tartalék van, a teljes elérhető sávszélességet (10,08MBps) ugyanis szinte egyetlen kiadvány sem használta fel soha, még akkor sem ha beleraktak 2-3 DTS hangsávot. Alig találni olyan kiadványt, amelyiknél a video bitrate meghaladná az átlag 5-6MBps-ot, pedig még két DTS hangsáv esetén is jutna a videora legalább 7-8MBps, vagy akár több is. Csak ugye a kiadók többnyire ódzkodtak a többlemezes kiadástól. A második (harmadik, etc) lemezt inkább mindenféle sallangra költötték el, pár esetben került csak rá maga a film egy része. Az első ilyen kiadvány tán a Das Boot volt, ott ki is van használva majdnem a teljes elérhető sávszélesség.

A mindenféle alkalmazások pedig a valós framerate-et írják ki (leszámítva talán a VLC-t, de az a program ezer más sebből is vérzik), azaz a teljes képkockákra vonatkoztatottat. Ez pedig 1080i50 esetén 25. És valóban nem rakja össze semmi magában a file-ban, ez ugyanis minden broadcast szabvány szerint a dekóder dolga, ahogy már az analog műsorszórásnál is volt. A DI minden esetben egy post-process effekt ha az adás interlaced. Szóval a dekódernek, vagy a lejátszóprogramnak kell(!) támogatnia és végrehajtania ezt, a stream szigorúan interlaced kell, hogy maradjon a teljes rendszerben a stúdiófeldolgozástól kezdődően.

[ Szerkesztve ]