Ahogy eddig sokan mondták, étrékes holmit sose tarts táskában! Pénztárcát, iratokat, mobilt zsebbe!

Még egy ~sikersztori:

A házunk pincéjébe december közepén próbáltak betörni (illetve be is mentek, csak volt ott egy olyan riasztó, ami csak fenn szólt, lent nem lehet hallani, így egyből lementünk) egy szombati hajnalon; volt egy nagydarab, kétajtós szekrény, aki úgy ment át rajtunk, mintha ott se lettünk volna; és egy kisebb, nem túl erős srác, akit az egyik szomszéddal hárman elkaptunk, lefogtunk. Jöttek a rendőrök, az elkapott betörő persze hazudott, mint a vízfolyás, mindent tagadott, aztán előkerült egy kb 20-30 darabos kulcskészlet pont olyan kulcsokból, mint amilyen a belső (kívülről nem is látható) pinceajtóinkon voltak...

Aztán megvártuk a helyszínelőket, addig dumáltunk a rendőrökkel (szintén XI. ker), akik teljesen meg voltak lepődve és örültek is, hogy sikerült elkapnunk; a rendőrök amúgy rendesek, jó fejek voltak; mire a helyszínelő kiért, már mutattak is egy képet, amit "nem láttam ", hogy ő volt-e a másik elkövető -- olyan 95+%-kal ő volt...
A helyszínelő is nagyon örült, mivel valaki kitalálta, hogy helyszínelési kvótát kell teljesíteni, bűntényenként legalább 3 bizonyítékot össze kell szedni, itt pedig kulcsok-zárak-szerszámok, de még cigicsikkek ("eszem-f***om megáll", ahogy Ford Fairlane mondaná, betörnek valahová, és még cigizni is képesek...) is voltak, több kvótára elegendő .

A betöréstől számított 2.5-3 órán belül már kész is voltak és el is mentek; apámat pedig már aznap behívták előbb a XI. ker.-i, majd I. ker.-i kapitányságra: jegyzőkönyv, kihallgatás, miegyéb.

Engem a múlt hét csütörtökön hívtak, hogy mikor tudok bemenni az I. ker. kapitányságra felismerni a másikat. Ha nem lett volna sztrájk, már be is mentem volna, de ma majd újra hívnak.